Kádár János mozgalmi életének kezdetei

Az ifjú Csermanek János, a későbbi Kádár János, élete első tömegverekedésébe keveredett, amely meghatározóvá vált politikai pályafutása szempontjából. A tüntető tömeg és sztrájktörők összecsapása során ő is adott és kapott, és bár állítása szerint véletlenül került a helyszínre, az események hatására megtalálta helyét a munkásmozgalomban. A biztos megélhetést feladva veszélyes életet választott, amiért lelkifurdalása volt, különösen édesanyja felé, aki nagy reményeket fűzött hozzá.

Csermanek János gyermekkorát Kapolyon töltötte, majd édesanyja, Borbála asszony, aki ablaktalan, egyszobás lakásban nevelte, Pesten összegyűjtött pénzből magához vette és taníttatta. Az oktatás kiemelten fontos volt számára, és noha a fiú lehetőséget kapott a társadalmi kitörésre, nem élt vele, helyette izgalmas életet választott.

Az írógépműszerészetet tanuló Csermanek tehetséges volt, és a szakma révén kapcsolatba kerülhetett volna a polgári elit tagjaival. Dr. Szekér Nóra, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója szerint Kádár későbbi kommunikációs képessége már ekkor megmutatkozott.

Az önérzetes Csermanek nem fogadta el mestere, Izsák Sándor ajánlatát, hogy új inget adjon neki, ami vélhetően hozzájárult ahhoz, hogy elhagyja a szakmát. Édesanyja büszkesége is közrejátszott abban, hogy nem fogadott el jótékonyságot, még akkor sem, ha az a szeretőjétől, Steiner Piroskától származott.

A munkásmozgalomban való egyre aktívabb szerepvállalása miatt Csermanek egyre nehezebben talált munkát, és a rendőrség megfigyelése alatt állt. Az édesanyjával való kapcsolata is megromlott, mivel ő rossz szemmel nézte fia kommunista kötődését.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt által szervezett 1930. szeptember 1-jei tömegtüntetésen Csermanek véletlenül került a sztrájktörők és a tüntetők közötti összecsapásba. Az események hatására egy év gondolkodási idő után csatlakozott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségéhez, ahol megtalálta igazi közegét.

A kommunista mozgalomban való részvétel veszélyekkel járt, a tagokat megfigyelték, és gyakran letartóztatták. Csermanek első letartóztatása után szabadon engedték, de ekkor már a rendőrség állandó megfigyelése alá került. A kommunista pártban hiányzó káderek miatt gyorsan emelkedett a hierarchiában, és a budapesti északi csoport szervezőjévé vált.