A mundér céhmesteri becsülete
Bő hónapja jelent meg a 444-en egy kritikaféle három filozófus – Tőzsér János, Márton Miklós és Bárány Tibor – tollából, mely Puzsér Róbert Metafizika című könyvét támadja. A kritika előzményeként Tőzsér János, Márton Miklós és a kritikát nem jegyző Sutyák Tibor hónapokkal korábban a Tilos Rádióban már eszmét cseréltek a könyvről, ahol nyíltan bevallották, hogy csak bele-beleolvastak, és mély ellenszenvvel, prekoncepcióval és értetlenséggel közelítettek a műhöz.
A szerzők később elolvasták a könyvet „nagyon alaposan”, és igyekeztek szétcincálni annak formáját és tartalmát. A kritika fogantatásának lélektani hátterét és a mögöttes motivációkat érdemes megvizsgálni, hiszen ezek a tanulságok a szellemi ügyek iránt fogékony nagyközönség számára is érdekesek lehetnek.
A Magyar Hangban megjelent recenziómban már foglalkoztam a könyvvel, és abban egy lehetséges viszonyulást és interpretációt artikuláltam, amely részben válaszul szolgálhat a felrótt kritikákra is.
A szerzőknek két fő baja van a könyvvel: az egyik a szöveg stílusát, a másik Puzsér episztemikus pozícióját érinti. A stílus orákulumszerű, szentenciózus hangvétele nem feltétlenül sugall megfellebezhetetlenséget, hanem a mély, belső átélést. A tudás forrását illetően pedig a kritikusok figyelmen kívül hagyják az intuíció és a tapasztalat fogalmát.
A szerzők kritikája szerint Puzsér inkonzisztens gondolatmenetekbe bonyolódik, ami nem ritka jelenség a filozófia történetében. A filozófiai gyakorlatnak sajátos szabályai vannak, de ezek nem feltétlenül alkalmazhatók minden műre.
A kritikusok szerint Puzsér könyve „üres ezo-blabla”, „sima bullshitelés” benyomását kelti, és olyan, mintha egy szöveggenerátor írta volna. Ezzel szemben a filozófia történetében számos példa van arra, hogy a nem konvencionális gondolkodók is jelentős hatást gyakoroltak a filozófiai diskurzusra.
A szerzők kritikája szerint Puzsér nem érvel, így csak a szerző személye adhat hitelt a szavainak. Ez az állítás azonban rosszhiszeműséget tükröz, és felveti a kérdést, hogy vajon a probléma Puzsér személyével van-e.
Puzsér könyve a „vonatkozás nélküli látás” műveletét és a „bármilyen létező” tárgyát vizsgálja, ami a szerzők szerint nincs sok köze a filozófiához. Azonban ez a megközelítés is része lehet a filozófiai gondolkodásnak.
A filozófiai hagyományokra hivatkozva nem kellene megkérdőjelezni Puzsér jogát, hogy a filozófiai kérdésekre saját válaszokat adjon. Az akadémiai szigor és az analitikus filozófiai hagyományok nem feltétlenül alkalmazhatók minden filozófiai műre.
A Metafizika eredménye több mint tíz év tűnődésének, és Puzsér gondolatai és érzelmei mély kételyeket és ambivalens érzéseket rejtenek. A filozófiai érvényesség nem korlátozódhat kizárólag a logikai okfejtésre.
A filozófiai gondolkodás nem ismer egységes módszertant, és a metafizikai-ontológiai igazságok nem feltétlenül logikusak. A nyelv és a diszkurzív okfejtés korlátozottan alkalmas az igazság kifejezésére.
A szerzők kritikája kontraproduktív, és nem veszi figyelembe a filozófiai természetű írásos megnyilvánulások sokféleségét. Puzsér könyvét nem lehet kizárni a filozófiai diskurzusból.
A szerző filozófus.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.