Orseolo Péter és a német függés kezdetei

Orseolo Péter, Szent István utódjaként, először úgy tűnt, méltó folytatója lesz a szent király munkásságának, ám későbbi cselekedeteivel Magyarországot a német függés felé terelte. Amikor átadta a királylándzsát a német-római császárnak, a magyaroknál ismét lázadás tört ki, és a hatalom visszakerült az Árpádok kezébe.

Péter apja, Orseolo Ottó, Velence dózséja volt, anyja pedig Szent István egyik lánytestvére, talán Ilona. Péter és anyja a magyar uralkodónál kerestek menedéket, miután apja elvesztette Velence feletti uralmát. István környezetében nevelkedett, és Imre herceg halála után merült fel öröklésének lehetősége. István a családjában nem talált méltóbb utódot, így Péterben látta művének folytatóját.

Péter 1038-ban került trónra, és folytatta az egyházszervezést, valamint ellenállt a birodalom hódító törekvéseinek. Idővel azonban a magyar előkelőkkel való konfliktusai miatt elvesztette támogatásukat. A király esküszegése, a püspökök leváltása és Gizella királyné udvarból való eltávolítása vezetett végül trónfosztásához 1041-ben.

A német-római császár, III. Henrik befogadta Pétert, és támogatásával 1044-ben visszakerült a trónra. A magyarok ekkor új királyt kerestek, és Aba Sámuelt választották meg. Aba Sámuel királyként támadást indított a birodalom ellen, ami háborúhoz vezetett. A ménfői csatában a németek győzelmet arattak, és Aba Sámuel elesett.

A császár támogatásával Péter ismét Magyarország élére került, de a magyarok nem fogadták el uralmát. Szent Gellért vezetésével Vazul fiait, köztük Andrást hívták haza Kijevből. András herceg legyőzte Pétert, és az Árpád-ház visszaszerezte a hatalmat. Péter sorsa a források szerint két verzióban ismert: vagy megvakították és biztonságos helyre küldték, vagy megvakították és hamarosan belehalt a beavatkozásba.