Világvállalás

Gyerekvállalás, olvasom a kifejezést. Valójában a gyerek vállal el minket, ő vállalja ezt a világot, önkéntelenül elfogadja, ami rá vár. Nehéz lesz neki velünk, mennyi kötöttség és lemondás vár rá. Az iskolabörtön közeleg, és fellebbezésnek helye nincs. A gyerekvállalás sok lemondással jár, nem élhet szabadon tizennyolc évig, és utána más korlátok és kerítések épülnek köré.

A gyerekünkre rátelepszik a két felnőtt, akik nem engedik meg ezt, nem javasolják azt. Vaktában vállalt el minket a gyerekünk, nem gondolta át, csak rámondta az igent. Álmodtam, hogy beszél hozzám, teljesen normálisan sorolta az aggályait. Ne lóbáljam, ne dobjam le az ágyra ilyen hirtelen, tartsam a kis fejét, ne fotózzam örökké, ne pakoljam fel a képeket a közösségi médiára.

Megígérem, hogy lesznek még jó kalandok is a sok „nem szabad”, a „szó sem lehet róla” és a „majd legközelebb” mellett. Most vagyunk egymáshoz a legközelebb, ezután már csak egyre szaporodik és dúsul a külön eltöltött idő.

Amúgy meg rendes tőled, hogy elvállaltál minket szüleidnek. Hidd el, hogy sokkal bénább, élhetetlenebb apukák és anyukák is léteznek. Minket még legalább hívogatnak a haverok, eljönnek, becsöngetnek, megismered őket hamarosan egytől egyig, jó arcok, lesznek sztorik, amikből egy szót sem értesz majd.

Szerinted tényleg találkoztunk már? Melyik tükörben laktál? Sosem gondoltam volna, hogy végül te leszel az. Egyedül voltam az emeleti lakásban, anyu és apu dolgoztak, és akkor megálltam az előszobai tükör előtt. Motyogtam, és ezzel egy időben mondott valamit nekem egy kisfiú, és csak most értettem meg. Hogy az idő egyszer csak megtorpan, visszafordul, és elkezd befelé múlni.

Gyerekvállalás, olvasom. Világvállalás inkább. Te elvállalod a létet, a világosságot. Ő pedig bevilágít, befogad. Mi csak őrzünk téged, ahogyan végre elalszol. Elaludt? El. Biztos? Biztos. Ne piszkáld, ne csipkedd az arcát, mert ha felébred, te fogod újra álomba ringatni.