Cserháti Zsuzsa magányos évei

Június 22-én ünnepelné Cserháti Zsuzsa énekesnő a 76. születésnapját, aki sajnálatos módon már 55 éves korában elhunyt 2003-ban. Élete utolsó szakaszában depresszióval küzdött, és bár a hetvenes években az ország kedvence volt, később szakmailag ellehetetlenítették, ami miatt éjszakai bárokban kellett énekelnie.

Cserháti Zsuzsa a hetvenes években vált az ország kedvencévé különleges hangjával és csodálatos dalaival. Azonban, miután elutasította az akkori popcézár, Erdős Péter ajánlatát, egy vokalista pozíciót a Neotonban, már nem kapott méltó munkákat, és szakmailag ellehetetlenítették. Ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől, és éjszakai bárokban lépett fel, mígnem a kilencvenes évek közepén újra felcsillant a remény a visszatérésre.

Ebben az időszakban ismerkedett meg Horváth Attila dalszövegíróval, akivel hamar kialakult közöttük egy szoros barátság. Horváth emlékei szerint Cserháti Zsuzsa karrierje már véget ért, amikor találkoztak, és egy szponzorcég munkatársa felajánlotta, hogy segít újból megismertetni az énekesnőt az országgal. Horváth és társai is úgy érezték, hogy egy ilyen tehetséges énekesnő nem tűnhet el örökre.

Cserháti Zsuzsa magánéletben rendkívül érzékeny, mégis talpraesett egyéniség volt, aki úgy reagált minden helyzetre, mintha nem létezne férfi és nő közötti megkülönböztetés a világban és a szakmában. Nagyon szeretett volna visszatérni, de kishitű volt, és a barátai öntöttek lelket belé.

Az évtizedek során felhalmozódott mellőzöttség miatt rengeteg keserűség gyűlt össze benne, ami minden mozdulatán és reagálásán látszott. Örült a visszatérés lehetőségének, de eleinte nem hitt benne igazán, és saját magában sem bízott. Horváth Attila és a többiek addig biztatták, míg elkezdődtek a visszatérő albumának felvételei. Horváth szerint Cserháti minden dalban meg akarta mutatni, amire képes a hangjával, de ő visszafogta, hogy az albumon minden dal ne legyen egyforma és túlspilázott.

Horváth Attila feleségével együtt szoros barátságot ápoltak az énekesnővel, sok időt töltöttek együtt, és bár Cserháti Zsuzsa a barátai elől is elzárkózott, ha problémái voltak. A hosszú távú mellőzöttség és a későbbi sikerek feldolgozása is nehézséget okozott számára. A Kisstadionban több ezres tömeg ünnepelte, de hazatérve senki sem várta otthon, és a magány felemésztette. Horváth Attila a halála előtti időszakra már nem is tud visszaemlékezni, annyira megrázta a váratlan halálhír.