Évekig mesterlövészek vadásztak rájuk, aztán a Hamász elhozta az igazi poklot

Példátlan terrortámadást hajtott végre a Hamász 2023. október 7-én Izrael déli részén, amelynek során 1200 áldozat esett, és sok túsz még mindig nem tért haza Gázából. A támadás nem csak fizikai rombolással járt, hanem mély sebeket is ejtett az izraeli társadalom lelkében, ahol a lakosság úgy érzi, magányosan kell megküzdeniük élet-halál harcukat, mivel a Hamász végső célja Izrael eltörlése.

A Nir Oz kibucban a terrortámadás következtében felborított bútorok, félig kiégett házak és romos lakásbelsők tanúskodnak a pusztításról. A kibuc lakóinak felét megölték vagy túszul ejtették, és épületeik jelentős részét megrongálták.

Olga Metzger, aki a támadás óta átmeneti szállásokon lakik a családjával Eilaton, elmondása szerint a kibuc korábban is többször volt palesztin mesterlövészek célpontja, és 2013-ban terroralagutat is találtak a környékén. A lakók éjszaka dolgoztak a földjeiken, hogy csökkentsék a támadások esélyét, de Olga szerint a védelem a hadsereg feladata.

A Nir Oz kibucot 1955-ben alapították, és a lakók tisztában vannak azzal, hogy mit vállalnak, de úgy vélik, bátorság nélkül az ország sehova sem jutott volna.

A Naveh mosavotban élők is kemény harcot vívnak a föld megmunkálásával, és bíztak az izraeli hadseregben, amelyről sokan úgy érzik, cserben hagyta őket a támadás során. A mosav lakóit később evakuálták, de mára visszatértek otthonaikba.

Az izraeli külügyminiszter az ENSZ-t vádolja azzal, hogy bagatellizálja az október 7-i terrortámadás során alkalmazott szexuális erőszakról szóló beszámolókat, és tiltakozásul visszahívta Izrael ENSZ-nagykövetét.

Fiatal izraeli influencerek, mint például a 25 éves Shiraz Shukrun, a közösségi médiában próbálnak teret biztosítani a saját olvasatuknak, és felhívják a figyelmet a fogságban lévő túszok helyzetére.

Kitanics Márk túsztárgyaló szerint a Közel-Keleten mások a játékszabályok, és az erő demonstrálása elengedhetetlen a dominancia felmutatásához.

Az izraeli társadalom jövőbe vetett hite és az összefogás fontossága is megmutatkozik a tragédiák után. Shellie Shem Tov és Jan Airly is a közösségért való tenni akarást hangsúlyozzák, és azt, hogy a konfliktus már nemcsak az izraeli telepekről, hanem magáról Izrael létéről szól.

Rachelle Fraenkelt, aki 2014-ben veszítette el az egyik fiát, a béke mellett kiáll amellett is, hogy nem lehet végtelenül megértő egy brutális támadás után.

Az amerikai Pew Research Center felmérése szerint az izraeli zsidók többsége úgy véli, hogy Izrael nem ment messzire a palesztin területeken végzett hadműveletekben, és Kitanics Márk szerint ez a társadalmi kohézió erősségét mutatja.