Schőbel Gábor, a Szent István csatahajó egyik túlélője

Schőbel Gábor története a Szent István csatahajó katasztrófáján keresztül ér el hozzánk, ahol a halál szele többször is érintette, de végül megmenekült. Schőbel a Monarchia haditengerészetének büszkeségén, a Szent István csatahajón szolgált, amely 1918. június 10-én süllyedt el az Adriai-tengerben. A hajó a K.u.K. hadsereg része volt, és a legénység nemzetközi volt, magyarokkal és más nemzetek képviselőivel egyaránt. A Szent István volt az egyetlen csatahajó, amely magyar nevet viselt, Ferenc József császár engedélyével.

A tragédia előtti napon, 1918. június 9-én indult el első és egyben utolsó harci bevetésére, hogy áttörje az otrantói tengerzárat, de másnap olasz torpedócsónakok támadása következtében elsüllyedt. Schőbel Gábor, aki egyszerű kovácslegényként került a tengerészethez, szerencsésen túlélte a támadást, amikor a hajót két torpedó találta el. A legénység próbálta megakadályozni a víz betörését, de a hajó végül elsüllyedt.

A katasztrófa után Schőbel részt vett egy matrózlázadásban, amelyet a monarchia tengerészei indítottak a háború befejezéséért. A lázadást követően Horthy Miklós parancsára megtizedelték a zendülőket, és minden tizedik lázadót kivégezték. Schőbel a kilencedik volt a sorban, így megmenekült, de a történtek nyomot hagytak benne, és évekkel később, hazatérése után, megtébolyodott és öngyilkos lett.

A Szent István roncsait 1974-ben fedezték fel jugoszláv búvárok, és a magyar expedíció tagjai 1994-ben merülhettek le először a helyszínre. A hajó horvát vizeken fekszik, így minden merüléshez horvát állami engedély szükséges. László családja, Schőbel leszármazottai, bár nem rendelkeznek fotóval vagy más emléktárgyakkal, továbbra is őrzik a tengerész emlékét.