Ez lehet Joe Biden utolsó nagy dobása? Megoldhatatlan háború lezárásán dolgozik az elnök

Hétfő este érkezett a hír, hogy a Gázai övezetet irányítása alatt tartó iszlamista Hamász nyitottnak mutatkozik az Egyesült Államok, Katar és Egyiptom által kidolgozott új tűzszüneti megállapodás iránt. A hónapok óta finomítgatott tervezet elfogadása ugyanakkor nemcsak a gázai palesztin lakosság és a még életben lévő izraeli túszok számára lenne kulcsfontosságú, de Joe Biden amerikai elnök halványuló támogatottságának is új löketet adhat. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő ugyanakkor még megtorpedózhatja a tervezetet.

Washington már hosszú hónapok óta együttműködik Katarral és Egyiptommal annak érdekében, hogy egy működőképes, mindkét fél által elfogadható tűzszüneti megállapodást hozzon tető alá Gázában. A Hamász már többször hajlandónak mutatkozott a megállapodás elfogadására, a legutóbbi, múlt héten bemutatott verziót hétfőn támogatták is. A terrorszervezet és Izrael ellentétes érdekei azonban nagyban megnehezítik a tárgyalásokat.

Mit tartalmaz a béketerv?

A gázai háború során a Hamász és Jeruzsálem egymással lényegében teljesen ellentétes minimumokat fogalmazott meg a tűzszünet elfogadásával kapcsolatban:

• A Hamász akkor hajlandó beleegyezni a fegyvernyugvásba, ha Izrael az övezet egészéből kivonja a csapatait, újra megnyitja a még lezárt határátkelőket, illetve szabadon enged több száz fogva tartott palesztint, köztük a terrorszervezet tagjait is. A Hamász mindemellett csak egy tartós tűzszünetbe hajlandó beleegyezni.
• Az izraeli kormány (pontosabban annak nacionalista fele) ezzel szemben ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy tartós békét csak a Hamász teljes pusztulása hozhat. Egy rövidebb tűzszünetbe hajlandóak beleegyezni, de olyan léptékű visszavonulásba, amit a Hamász követel, már nem.

A Hamász szerint az általuk kért változtatások a tűzszüneti javaslatban „nem jelentősek”, és tartalmazzák az izraeli csapatok a Gázai övezetből való teljes kivonását. Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint a Hamász számos, részben megvalósíthatatlan változtatást javasolt, de a közvetítők elkötelezettek a nézetkülönbségek áthidalása mellett.

A helyzetet tovább rontja az, hogy Jeruzsálem követeli a Hamásztól a még Gázában lévő túszok állapotára vonatkozó tájékoztatást, amire a terrorszervezet nem hajlandó, saját állításuk szerint azért, mert maguk sem tudják, pontosan hol vannak a túszok, ahogyan azt sem, hányan vannak életben.

Az amerikaiak által kidolgozott béketerv a rendelkezésre álló információk szerint nagyban épít a korábbi, májusi dokumentumra (amit Jeruzsálem torpedózott meg). Az előzetes elképzelések szerint a tűzszünet három szakaszban valósulna meg:

• Az első szakaszban a Hamász szabadon engedné a civil és idős túszokat, valamint átadná néhány halott túsz holttestét, cserébe Izrael kivonná a csapatait a lakott területekről, engedné a civil lakosság visszatérését az övezetbe, növelné a bejutó segélyszállítmányok mértékét, végezetül szabadon engedne több száz palesztin elítéltet.
• A második szakaszban a felek garantálnák a tartós tűzszünetet, a Hamász az összes még életben lévő túszt (azaz a katonákat) szabadon engedné, Izrael pedig az egész övezetből kivonná az IDF-et.
• Az utolsó szakaszban a Hamász átadná az összes halott túsz holttestét, cserébe Jeruzsálem teljesen feloldaná az övezet blokádját, és kezdetét venné az újjáépítés.

Elfogadja ezeket Izrael? A rövid válasz az, hogy valószínűleg nem.

Jeruzsálem a korábbi javaslatokat is azzal az indokkal söpörte le az asztalról, hogy túlzottan a Hamász felé lejtenek, hiszen kevesebb mint száz túsz szabadon bocsátásáért cserébe több száz palesztint, köztük terroristákat is szabadon kell engedniük, illetve minden területi nyereséget fel kell adniuk. Ehhez hozzájön az, hogy a rendkívüli állapot megszűnése után valószínűleg új választást írnának ki az országban, amit Netanjahu szinte biztosan elveszítene, ez pedig magával vonná nemcsak a korrupciós ügyeinek újjáéledését, de a humanitárius katasztrófa létrejöttében játszott szerepét is.

További probléma, hogy a háborús kabinet két prominens szélsőjobboldali tagja, Becalel Szmotrics pénzügyminiszter és Itamár Ben Gvír nemzetbiztonsági tárcavezető lemondással fenyeget akkor, ha Netanjahu elfogadja a békejavaslatot, az ellenzéki kormánytagok közül pedig Benjamin Ganc tárca nélküli miniszter már le is mondott, Joáv Gallant hadügyminiszter pedig fenyegetőzik ezzel az opcióval.

A kormányválság teljességgel elkerülhetetlennek látszik.

Ráadásul nyilvánvalóvá vált az, hogy sem Izrael, sem a Hamász nem tudja elérni hosszú távú céljait: Jeruzsálem a Hamászt csak a mostaninál is súlyosabb humanitárius helyzet előidézésével kényszeríthetné térdre, ez pedig a zsidó állam támogatóinál is kimerítené a népirtás fogalmát, az iszlamisták pedig nem kerültek közelebb ahhoz, hogy Izrael elismerje a Palesztin állam függetlenségét.

További gondokat okoz az, hogy az elméletileg mindössze négy oldalas amerikai béketerv csak nagyon nagy vonalakban igyekszik rendezni a helyzetet: nem lehet például tudni azt, mit jelent a „lakott területekről” történő kivonulás, ahogyan nyitott kérdés marad az övezet kormányzásának kérdése is (Jeruzsálem nem egyezne bele a Hamász kormányon tartásában), ahogyan az sem tisztázott, hogy az újjáépítés során Izraelnek mekkora beleszólása lenne abba, hogy kik és milyen rakományokat szállíthatnak az övezetbe.

A Hamász részéről egyelőre a levegőben lóg a tervezet elfogadása, ami azért érdekes, mert az alapjaiban azonos májusi verzióra már egyszer rábólintottak, míg Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint a mostani változattal kapcsolatban aggályokat támasztottak és bejelentették: egyelőre nem biztosak abban, hogy el kívánják fogadni azt. A Hamász egyik fő követelése, hogy ők választhassák ki azt a 100 palesztint, akiket Izraelnek első körben ki kéne engednie a börtönökből, ami egy érzékeny pont mindkét fél számára, Jeruzsálem ugyanis éppen ezen személyek szabadon bocsátását zárta ki korábban.

Bidennek talán fontosabb a megállapodás, mint a Hamásznak

Washingtonnak a novemberi választásokig már valószínűleg nem lesz ideje egy, a mostaninál is részletesebb tűzszüneti javaslat előkészítésére és a tárgyalások lebonyolítására, így ha a mostani tervezetet nem sikerül elfogadni, akkor a következő előkészítésében már biztosan a következő kormány fog részt venni.

A demokratáknak ugyanakkor nagy szükségük lenne a megállapodásra, hiszen a legtöbb közvéleménykutatás szerint pillanatnyilag hátrányban vannak a republikánusokhoz képest, a Bidenhez jobban húzó fiatal progresszív liberális szavazók pedig hónapok óta palesztinpárti tömegtüntetéseket szerveznek szerte az országban.

Ha arra nincs is sok esély, hogy protestből Trumpra szavazzanak, arra annál inkább, hogy egyszerűen távol maradjanak a voksolástól.

A pollok mostani állása szerint pedig Bidennek minden szavazatra szüksége van akkor, ha el akarja kezdeni második ciklusát. Ebből következik az, hogy Washington a következő napokban valószínűleg nagy nyomást fog helyezni az izraeli kormányra a tűzszüneti megállapodás elfogadása érdekében.

Érdekes nyitott kérdés az, hogy Biden a témában meddig hajlandó elmenni: Izrael az Egyesült Államok egyik legfontosabb és legmegbízhatóbb katonai szövetségese a Közel-Keleten, ezt a biztonságpolitikai előnyt pedig valószínűleg nem akarják elveszíteni azzal, hogy a még regnáló Netanjahuval szakítanak egy egyébként is kétes eredményű választás megnyerése érdekében.

Címlapkép: Biden-párti tüntetők Tel-Avivban június 11-én. Forrás: Amir Levy/Getty Images