Az Európai Parlamenti választások utóhatásai
Nem hozott jelentős változást a szélsőjobboldal az Európai Parlamenti (EP) választáson, ahol a radikális erők továbbra is kisebbségben maradnak, és Ukrajna támogatása az EU részéről biztosítottnak tűnik.
A szélsőjobboldal nem okozott földcsuszamlást az EP-választáson, bár egy általános jobbra tolódás megfigyelhető, az igazán radikális erők még mindig csak egy kisebb részét képezik az Európai Parlamentnek a következő ciklusban is. Az Európai Külkapcsolati Tanács (ECFR), Simon Hix politikatudományi professzor és a Politico is jelezte a szélsőjobboldal megerősödésének lehetőségét. A választási eredmények egyes tagállamokban a szélsőjobboldali erők sikerét mutatják, például Franciaországban és Németországban.
A szélsőjobboldal áttörése azonban elmaradt, és a fokozatos jobbra tolódás vezetési nehézséget okozhat az EU-ban. Berkes Rudolf, a Political Capital elemzője szerint az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióknak összesen 131 képviselője lesz, ami az új, 720 tagú EP 18 százalékát teszi ki. Emellett 16 szélsőjobboldali párt ad összesen 45 képviselőt, akiknek eddig vagy nem volt frakciója, vagy még nem ismert, melyik frakcióhoz tartoznak majd. Berkes szerint a szélsőjobboldal befolyása korlátozott marad.
A szakértő kiemelte, hogy a jövőbeli uniós normák tekintetében nem az EP összetétele a legnagyobb kérdés, hanem az, mi történik azokban a tagállamokban, ahol megnőtt a szélsőjobboldal támogatottsága. A nemzeti választások eredményei Ausztriában és Németországban is befolyásolhatják az EU politikáját.
Ukrajna támogatása az EU részéről valószínűleg nem fog változni, mivel az ECR pártjai, például az olasz kormányfő Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérei (FdI) és a lengyel Jog és Igazságosság Pártja (PiS) is kritikusak Moszkvával szemben. Berkes szerint jelentős politikai fordulatra Ukrajna kérdésében nem számítunk.
A klímapolitika, természetvédelem és a gazdaság zöldítése, valamint a migráció területein azonban a szélsőjobb erősödése és az EP általános jobbra tolódása érdemben megmutatkozhat. Az Európai Bizottság elnökének személye és a tagállami kormányok összetétele lesznek a döntő tényezők ezeken a területeken. Ursula von der Leyen jövője az Európai Bizottság elnökeként még kérdéses, de a G7-csúcstalálkozón már tárgyaltak erről Giorgia Meloni, Olaf Scholz és Emmanuel Macron vezetőkkel.
Berkes Rudolf összességében arra számít, hogy a mainstream pártok megőrzik a kulcsfontosságú parlamenti bizottsági helyeket és pozíciókat.