„Hit The Road Jack” – Ray Charles emlékére
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben ezen a napon hunyt el Ray Charles, a zongorista-énekes és polgárjogi aktivista, aki szegény afroamerikai családban született, és hétéves korára megvakult, de ennek ellenére összesen húsz Grammyt nyert.
Ray Charles Robinson 1930-ban látta meg a napvilágot az Amerikai Egyesült Államok Georgiájában. Ebben az államban fogadták később hivatalos dallá a "Georgia On My Mind" című dalát, miután 1977-ben hivatalosan bocsánatot kértek tőle a hatvanas években elszenvedett kitiltása miatt, amelyet a polgárjogi mozgalomban vállalt szerepe okozott.
Zongorázni hároméves korában kezdett, és a zöldhályog miatt bekövetkezett vaksága után Braille-írással tanulta meg a hangjegyeket. Árvaságra jutott, de a nehézségek ellenére már 12 éves korától zenekarokban játszott, és 15 évesen otthagyta az iskolát a zene kedvéért.
Első lemezfelvétele 1949-ben a Downbeat Recordsnál készült, és korai dalai közül több is felkerült a rhythm and blues-listákra, mint például a "Confessin The Blues", a "Baby Let Me Hold Your Hand" és a "Hallelujah, I Love Her So". Az Atlantic Recordsnál folytatott munkássága során született meg az "I Got A Woman", amely elsőként ért a csúcsra. Élete során több csapást is elszenvedett, amelyek érzékeny és nehezen kezelhető személyiséggé tették, és fiatalon kábítószerfüggővé vált.
Számos Grammy-díjjal ismerték el tehetségét, 1987-ben életműdíjat kapott, és a Polar-díj kitüntetettje lett. Tizennégy dala vezette a slágerlistákat, köztük az "I Can’t Stop Loving You" és a "Hit The Road Jack", amelyek többször is az élre kerültek. A rock and roll halhatatlanjai közé is bekerült az elsők között.
Műfaji határok nélkül alkotott, példaképeinek Chopint, Art Tatumöt, Louis Jordant és Nat King Cole-t tekintette. Kiváló énekes, zongorista, zeneszerző és hangszerelő volt, aki szaxofonon és klarinéton is játszott. Több mint tízezer koncert után 2004. április 30-án lépett fel utoljára.
A hatvanas évek beat- és rockhulláma ellenére is megőrizte pályafutását, és a fiatalabb nemzedéktől tanulva feldolgozta a Beatles "Yesterday" és "Eleanor Rigby" című dalait. Kétszáznál több albumot és számtalan kislemezt hagyott hátra, hetvennél több fekete zenei listás és több tucat országos listás lemezével csak Amerikában.
A negyvenes évek vége óta szolgálta a közönséget, és többek között Magyarországra is ellátogatott 1971-ben. A Rolling Stone Magazine 2004-ben a 10. helyre sorolta a "Minden idők 100 legnagyobb művésze" toplistáján, és 2008-ban a "Minden idők 100 legnagyobb énekese" listáján a második helyet kapta. Haláláig sikeres maradt a slágerlistákon, életében 12 Grammy-díjat kapott, halála után pedig 2005-ben még nyolcat.
Életéről 2004-ben film készült Jamie Foxx főszereplésével, "Ray" címmel. Májbetegség következtében 2004. június 10-én távozott az élők sorából.