30 éve lett buszsofőr a bájos Sandra Bullockból, hogy a legsármosabb zsaru végül megmentse

Nem létezik, mégis igaz: három évtizeddel ezelőtt mutatták be a Féktelenül című filmet, ami után annak rendezője, a tehetséges operatőrként nevet szerző Jan de Bont soha többé nem tudta megismételni azt a sikert, amit rendezőként Sandra Bullockkal és Keanu Reevesszel elért. Magas fordulatszámon pörgő akciófilmje nemcsak amiatt izgalmas, mert erőteljes a két főszereplő közti kémia, hanem a biztos kézzel levezényelt akciószekvenciák is elárulják, De Bont víziója csak akkor és ott készülhetett el megismételhetetlen módon.

Narancssárgás fényben úszó Los Angeles, kellemes 28 fok árnyékban – miközben egy utasokkal teli busz megállíthatatlanul hasít a sztrádán, nyomában rendőrautók, fölötte helikopter kering. Bájos, frufrus, de gondterhelt sofőr a volán mögött, mellette egy jóvágású rendőrtiszt, plusz harminc utas. Ha 50 mérföld/óra alá esik a busz sebessége, bomba szaggatja darabokra. Illik neveket is az ismertetőjegyekhez kötnünk: a frufru mögött Sandra Bullock, a jóvágású rendőrtiszt szerepében Keanu Reeves, a mindig nagyszerű Dennis Hopper pedig ismét gazfickó szerepben alakított nagyot.

Tövig nyomott gázpedál

1994-ben már javában törték a fejüket a nagy amerikai filmstúdiók fejesei, hogy az akciófilmeket mégis milyen irányba vigyék tovább. Életképes víziók akadtak, még a szakma nagy öregjeinél is: Arnold Schwarzenegger tangózó férjként, komikusi vénáját egyre inkább előtérbe helyezve bombaként lőtte ki a gonosz terroristákat James Cameron Két tűz közöttjében; Sylvester Stallone pedig a fiktív jövőben játszódó A pusztítóban próbálta ellátni Wesley Snipes baját, miközben nem volt rest magán röhögni. Eközben Jean-Claude Van Dammea videójátékos piac felé nyitott a Street Fighter filmes adaptációjával, és még egy szót sem ejtettünk a felesége megölésével vádolt Richard Kimble professzor kálváriájáról, akit Harrison Ford alakított Oscart-érdemlő módon A szökevényben (a szobrot a film másik főszereplője, Tommy Lee Jones kapta végül).

Az egészen biztos, hogy a változás szele már a levegőben lógott, hiszen a hollywoodi filmeseket a kilencvenes évek közepétől már foglalkoztatni kezdte a technológiai fejlődés, vagy egy lehetséges, a Földre váró kataklizma vészjósló gondolata is. Jan de Bont szép reményű, a szakmájában kivételes tehetséggel bíró operatőrként lépett a hollywoodi körforgásba. 50 éves volt, mikor a Féktelenül forgatókönyve kalandos úton eljutott hozzá. A Paramount tapasztalt, jó kezű iparosban gondolkodott, mikor az üres rendezői székre néztek: John McTiernenre (Ragadozó, Die Hard) esett a választásuk, aki a harmadik Die Hard-mozi előtt még épp ráért volna, de pont a Willist akciósztárrá tevő filmsorozat miatt elutasította a felkérést. De Bonték kezét idővel elengedte a Paramount, hogy aztán a 20th Century Foxhoz kerüljön a filmterv, akik megtámogatták azt bő 40 millió dollárral.

A Féktelenül kizárólag Los Angelesben készülhetett el 1993-ban, és csakis abban az évben, mikor a város nagyszabású autópálya-építése épp befejeződött. Hat hetet forgattak a pálya bizonyos szakaszain. A magyar szinkronban a nagyszerű Sinkó László hangján megszólaló Hopper terroristája végig egy lakásból figyeli a buszon zajló eseményeket, miközben több tévé adását követi egyszerre. De Bonték többször utalnak a filmben Los Angeles befejezetlenségére a hiányos autópálya-szakasszal és a félig kész metróvonallal is.

A multikulti bombás busz

De Bont egész karrierje alatt remekül bánt a képekkel, ehhez ugyanakkor nem szükséges megnézni a Féktelenült. Talán meglepetést jelentett 1994-ben, hogy a holland szakember rendezőként sem vallott kudarcot, és pályájának abszolút csúcspontjává vált a film. Noha később Az átok című horrorfilm és a Tomb Raider második felvonását is elkészítette, a Féktelenül sikerét nem tudta megismételni – így néhány év múlva a rendezéstől és az operatőri feladatoktól is visszavonult.

A Féktelenül szerencsére szívének kedves projekt volt: olyan apróságokra is figyelt, mint a bombával fenyegetett busz összetétele. Az utasokat szándékosan úgy válogatta össze, hogy minden kultúrából jelen legyen valaki, De Bont ugyanis azt akarta, hogy a járat legalább olyan multikulturális legyen, amilyen Los Angeles. Nagyot lendített a Féktelenül időtállóságának megőrzésében, hogy a korabeli technikáknak megfelelően szinte nem használtak CGI-t, hanem valódi trükköket alkalmaztak, kaszkadőröket hívtak segítségül.

Féktelenül kettő és három

Az első film sikere után (350 millió dolláros bevétel világszerte) a 20th Century Fox fejeseinek dollárjelek nőttek a szemük helyén, így folytatást követeltek De Bonttól. Ő pedig elkészítette azt Féktelenül 2. – Teljes gőzzel cím alatt, amiben Bullock visszatért, ám Reeves távol maradt. A folytatás annyira silány, hogy több szót nem is fecsérelnénk rá: kritikai oldalon abszolút bukás volt (de legalább a gyártási költségét visszahozta), szerencsére Bullock karrierjét nem kellett eltemetni utána. Reeves pedig a felkínált 12 millió dollár sem győzte meg, hogy asszisztáljon az erőtlen történethez.

Hogy van-e esély egy harmadik részre, arról a mostanság remake-ekben, rebootokban gondolkodó filmstúdiók fognak első sorban választ adni. Annyi biztos, hogy Keanu Reeves és Sandra Bullock nem zárkóznak el. Erről 2024 májusában együtt nyilatkoztak:

Hatalmasat szólna! Úgy érzem, valami még nem történt meg, szeretnék újra Sandrával dolgozni, mielőtt meghalunk!

Folytatások, lehetséges remake-ek ide vagy oda, mi a harmincéves évforduló alkalmával inkább azt tanácsoljuk, sokadszorra is érdemesebb a 2525-ös számú buszra jegyet váltani, de kizárólag akkor, ha Sandra Bullock vezeti azt.