A Dolomitok gesztenyeligetei és történelmi jelentőségük

A Dolomitok vidékén a gesztenyeligetek látványa különleges élményt nyújt az őszi időszakban, amikor a helyi falvakban gesztenyefesztiválok sorát rendezik. A gesztenye érése és az újborkóstolók időzítése tökéletes összhangban van, így a látogatók egyszerre élvezhetik a természet adta finomságokat és a helyi borokat.

A szelídgesztenye Európában őshonos, de összefüggő erdőket ritkán alkot. A Dolomitokban található gesztenyeligetek többsége emberi telepítés eredménye, és a fák is nemesített változatok, melyek nagyobb és tápanyagban gazdagabb termést hoznak. A gesztenyefák ültetésének története a hadsereg igényeihez köthető, hiszen már a rómaiak is támaszkodtak a gesztenyére az élelmezésben. A szelídgesztenye tárolása egyszerű, és a termését fogyasztani vagy lisztté őrölve kenyeret sütni is lehet. Trentinóban az idősebbek kenyérfa néven is ismerik a gesztenyefát. Centa San Nicolóban úgy tartják, hogy az első ültetvényeket Mária Terézia rendelte telepíteni, hogy megóvja népét és állatait az éhínségtől.

Az első világháború alatt, amikor a Dolomitok vidéke frontvonal lett, a gesztenye újra fontossá vált. A környék lakossága nem tudta biztosítani a katonák élelmiszerellátását, így a helyben termesztett gesztenye jelentősége nőtt meg. Az osztrák-magyar hatóságok ösztönözték a helyieket a gesztenyefák ültetésére, hogy egyszerűsítsék a logisztikát. A háború után a gesztenyeligetek megmaradtak, de majdnem kipusztultak egy kártevő, a gesztenyepenész miatt, amely Amerikából került Európába.

A gesztenyefa anyaga könnyű, szívós és ellenálló a kártevőkkel szemben. Amerikában széles körben használták, de a gesztenyepenész miatt 1904 és 1944 között 12 millió hektár erdő pusztult el. A második világháború idején az amerikai csapatok gesztenyepenészes faládái tovább terjesztették a kártevőt, így a Dolomitok gesztenyeligetei is veszélybe kerültek.

A szelídgesztenye a két világháború között desszert-alapanyaggá vált, és a háborús időkben a háziasszonyok gyakran helyettesítették nagyszemű főtt babbal. Ma már nem a kártevők jelentik a legnagyobb veszélyt a gesztenyefákra, hanem az emberek étkezési szokásai, a változatos étrend helyett a gyors és olcsó alapanyagok előnyben részesítése. A gesztenye gazdag szénhidrátokban, fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban, de a fogyasztása csökkenőben van.

A klímaváltozás is fenyegeti a gesztenyeligeteket, a száraz nyarak és a váratlan őszi fagyok nem kedveznek a fák életben maradásának. A Dolomitokban túrázóknak érdemes ellátogatniuk egy helyi gesztenyefesztiválra, hogy megkóstolják a finom gesztenyét és a helyi újbort.