Márkus László, a színészkirály emlékezete

Márkus László, aki a magyar színházművészet egyik kiemelkedő alakjaként 97 évvel ezelőtt született, élete során számos megpróbáltatáson ment keresztül, de a színpad iránti szeretete és elkötelezettsége mindig erősebb volt.

Márkus László életútja nem csak a színpadi sikerek sorát jelentette, hanem a történelmi viharok közepette is helyt kellett állnia. A második világháború idején édesanyjával együtt többször is életveszélyes helyzetbe kerültek, de a forradalom kitörésekor is a színház iránti elkötelezettsége dominált. 1956. október 23-án, amikor a forradalom elkezdődött, Márkusnak előadása lett volna, ám a nézőtér üressége érzékenyen érintette. A színészet iránti szenvedélye olyan erős volt, hogy még a történelmi eseményeknél is jobban érdekelte a közönség elismerése.

Élete során számos kihívással nézett szembe, többek között polgári származása miatt családjával együtt kitelepítették, és a nehéz időszakok ellenére is sikerült megvalósítania álmát, hogy színész legyen. Hűséges maradt a Madách Színházhoz, ahol 1957-től egészen haláláig, 1985-ig a társulat tagja volt.

Esztergályos Cecília, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Márkus Lászlóra emlékezve kiemelte, hogy a színház volt az élete és a családja is. Márkus László zárkózott természete ellenére közel állt hozzá Psota Irén, akivel nem csak a színpadon, hanem a magánéletben is sok időt töltöttek együtt.

Márkus László művészet iránti alázata és maximalizmusa példaértékű volt. Benkő Péter, kétszeres Jászai Mari-díjas színész, Márkus szakmai hozzáállását méltatva elmondta, hogy rendkívül fegyelmezett és maximalista volt, és soha nem panaszkodott, még akkor sem, ha a szerep nehéz fizikai megterheléssel járt.

Márkus László magánélete sokak számára rejtély maradt, de köztudott volt, hogy édesanyja jelentette számára a világot. Benkő Péter szerint senki sem firtatta a magánéletét, és Márkus László magányosságának okát sem kérdezték meg tőle.

A színészlegendát sokan nehéz embernek tartották maximalizmusa miatt, de valójában csak a tökéletességre törekedett, és nem tűrte a tehetségtelenséget. Harkányi Endre színész szerint Márkus László különleges alakja volt a magyar színjátszásnak, és vele egy színpadon vagy filmben szerepelni egyszerre volt óriási élmény és kihívás.

Kevesen tudták, hogy leukémiával küzdött, és kezelőorvosa szerint panaszkodás nélkül viselte a kezeléseket. 1985. december 30-án hunyt el, utolsó próbájára készülve, Gálvölgyi János karjai között. A Farkasréti temetőben található sírján a következő felirat olvasható: „Nyugodj békében Színészkirály”.