Feldmár András: Ugyanilyen lett volna a praxisom kétezer évvel ezelőtt is

„A kapcsolat gyógyít” – vallja Feldmár András, aki pszichológiai alaptézisével és több mint fél évszázados munkásságával számos ember életére gyakorolt hatást, és mindezt egy új portréfilmben is megismerhetjük.

Feldmár András pszichoterapeuta, aki Kanadában él és dolgozik, R. D. Laing skót pszichiáter egyik gondolatától inspirálódva alakította ki saját szemléletmódját, amely szerint nem gyógymódra, hanem irgalomra van szükségünk. Ezt a nézetet tartja fontosnak a terapeuták számára is, hiszen így nem tárgyiasítják a hozzájuk forduló embereket.

A Feldmár Intézet munkatársa, Krámli András által készített dokumentumfilmben bemutatásra kerül, hogy Feldmár terápiás szobája egy olyan tér, ahol a terapeuta és a páciens közötti kapcsolat személyességen és önazonosságon alapul, távolságtartás és dogmatikus szakmaiság helyett.

Feldmár egy fiatalkori élményét is megosztja, amikor egy pszichológiai konzultáció után a terapeutája nem ismerte fel őt az utcán, ami miatt másik szakemberhez fordult. Ez az élmény is hozzájárult ahhoz, hogy később maga is pszichoterapeuta legyen, és mára már 80 ezer órát töltött el emberekkel, néhány páciensével akár 25-30 éve is dolgozik.

A közel kétórás film azt is bemutatja, hogy egy terapeuta nem csak a páciensre figyel, hanem arra is, hogy a páciens milyen hatással van rá. Feldmár szerint a terapeuta ebben a helyzetben maga is pácienssé válik, és a kliensekkel való interakció során szükség van érzékenységre, fájdalomtűrésre és az énhatárok erős meghúzására.

A szégyenről is beszél a terapeuta, amelyet a gyerekkorban elszenvedett megszégyenítések okoznak, és amelyet a terapeuta szerint a terápiás folyamat során is kezelni kell. Feldmár szerint a terápiában részt vevők közötti kapcsolat aszimmetrikus, és előfordulhat, hogy a páciens próbálja megszégyeníteni a terapeutát.

Feldmár "radikális terápiáját" gyakran kritizálják, de ő úgy véli, hogy a terápia nem fejlődik, mert az emberi érzések, mint a szeretet, féltékenység, mohóság, szégyen, irigység, változatlanok maradnak az idők során. Ő maga az arisztotelészi praktikus tudomány alapelveit követi, minden egyes emberrel és helyzettel egyedileg foglalkozva.

A filmről és a vetítésekről további információkat találhatunk a HVG Extra Pszichológia magazinban.