Halálkártya: Egy könnyed tinihorror élmény
Ambivalens élményt nyújt a Halálkártya című film, amely a tinihorror műfajához áll a legközelebb, és bár nem horrorkomédiaként hirdeti magát, mégis többet nevettünk rajta, mint a nem sokkal korábban megjelent Abigail című filmet.
A Halálkártya című film összehasonlítása a horror műfaj nagy klasszikusaival, mint a Rémálom az Elm utcában, a Halloween vagy a Gonosz halott, olyan lenne, mint az Űrgólyhók összevetése a Csillagok között című filmmel, csak mert mindkettő a kozmoszban játszódik. A film, noha nem horrorkomédiaként reklámozza magát, mint a nem sokkal korábban megjelent Abigail, elmenne annak is, sőt – jóval többet nevettünk rajta, mint a balerina vámpír történetén. Akadnak benne olyan pillanatok, jump scare-rel végződő jelenetek, amelyek képesek itt-ott ráhozni a frászt a nézőre, de a rengeteg poén miatt a komédia és a horror között félúton ragad meg.
A film története egyszerű: néhány barát unaloműzés gyanánt talál egy pakli tarot kártyát, amivel jósolni kezdenek, majd sorra hullanak az emberek, ahogy a pakli lapjainak szörnyszülöttjei megelevenednek. A trailer alapján valami gore, darálós, undormányos dologra számítottunk, de a film első félórája már többször megnevettette a közönséget, és bár voltak ijesztő jelenetek, semmi komoly nem történt.
A film másfél órás játékideje alatt gyorsan bontakozik ki a sztori, a karakterviszonyok pillanatok alatt összeállnak, és a film felétől már tudjuk, hogy sok meglepetésre nem számíthatunk. A forgatókönyvírók sem akarták túlbonyolítani a történetet, a karakterek természetesnek veszik, hogy a kártya okozza a haláleseteket, majd hirtelen meg is találják a megoldást, amiről persze kiderül, hogy nem olyan egyszerű. A csapat kohéziója elfogadható, megvan a se veled, se nélküled pár, a vágyódó párocska, az okos és a határozott barátnők, valamint a szórakoztatásért felelős dilis karakter. A film meglepetést okoz azzal, hogy milyen sorrendben próbálja kivégezni a szereplőket.
A színészi munkákról nem érdemes sokat beszélni, a karakterek többsége középszerű vagy gyenge. Harriet Slater, Avantika Vandanapu és a Pókember-filmekből ismert Jacob Batalon kiemelkednek a szereplők közül. A férfi főszerepet alakító Adain Bradley viszont rossz értelemben zökkenti ki a nézőt. A látvány és a zene alapvetően rendben van, a rendezőpáros, Spenser Cohen és Anna Halberg első egészestés filmjükkel egészen jó eredményt értek el.
Összességében a Halálkártya egy tipikus, egyszernézhetős tinihorror, amely szórakoztatni akar mindenféle nagy durranás vagy üzenet nélkül. Hetekkel a premier után sem volt üres a moziterem, ami mutatja, hogy van igény egy ilyen könnyed estére. A Nicholas Adams Horrorscope című regényén alapuló film a tinihorror és a horrorkomédia műfajába sorolható, és ajánlott mindenkinek, aki egy könnyed estét szeretne a moziban, ahol itt-ott megrémisztik, olykor pedig megnevettetik, mély traumát azonban nem okoznak.
7/10