Csak az érdekelte, hány fokon égnek el a könyvek

Ma már nem olyan nehéz könyvet írni, ha valakiben van tehetség. Az új kütyükön eleve adottak a sablonok, hogy szakácskönyvet, útikalauzt vagy életrajzi regényt szeretnénk-e piacra dobni, és elég, ha diktáljuk, a gép leírja helyettünk. Ám az 1950-es években mindez még nem létezett, a reménybeli szerzők mechanikus írógépen pötyögték le történeteiket. Ray Bradbury ráadásul olyan masinán, ami tízcentes érmével működött.

Ray Bradbury a Fahrenheit 451 című könyvének vázlatát a UCLA Powell Könyvtárának alagsorában írta, hogy otthon több időt tölthessen kislányaival – számolt be róla az Openculture.com. Bradbury a könyvtárban töltött időt úgy értékelte, hogy az idő neki valóban pénz volt, és a gyorsaság ellenére sem változtatott egyetlen gondolatot vagy szót sem a könyvön az évek során.

A Fahrenheit 451 előzménye egy novella volt, amelyet Tűzoltó címmel írt, és amelyet később a kiadó kérésére bővített ki regénnyé. Bradbury a könyvtárban töltött időt izgalmasnak találta, hiszen egy olyan helyen írt a könyvégetésről, ahol élő és holt szerzők szellemisége vette körül.

A regény címének megtalálásához segítségre volt szüksége, mivel sem a könyvtár, sem az egyetem kémia tanszéke nem tudta megmondani, hány fokon ég el egy könyv. A választ végül egy tűoltótól kapta meg, így lett a regény címe Fahrenheit 451, ami Celsiusban körülbelül 233 fokot jelent.

Bradbury nem kedvelte a modern kor vívmányait, és egy írói szimpóziumon 2001-ben arra buzdította a hallgatóságot, hogy éljenek a könyvtárban, ne a számítógépen és az interneten. Úgy vélte, hogy az írásnak mindennaposnak kell lennie, és ő maga is ezt a szemléletet követte egészen haláláig. Sírkövére a Fahrenheit 451 szerzőjeként emlékeznek.