Magyarország részesedést szerez a világ egyik legnagyobb földgázmezőjében, de vannak buktatók

Egy történelmi megállapodás született Magyarország és Azerbajdzsán között, amely szerint Magyarország részesedést szerez a világ egyik legnagyobb földgázmezőjében, ezáltal új dimenziót nyitva az ország ellátásbiztonságában - jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Bakuban, június 5-én.

A projekt részleteinek megismerése közben idegen nyelvű (feltehetően azeri) hálózati üzenetekre bukkantunk, de úgy tűnik, ezek nem feltétlenül kapcsolódnak a bejelentéshez, mivel éppen egy nagy energiaszakmai fórum zajlik Bakuban. A frissen bejelentett megállapodás részleteit hamarosan megvizsgáljuk, de először néhány kérdést tegyünk fel, mivel a megkérdezett szakértők több érdekes pontot is felvetettek.

• Rendben, nem Oroszország, de vajon Azerbajdzsán jobb partner-e?
• Lehet, hogy kereskedelmi szempontból megéri a befektetés, de hogyan javítja az ellátásbiztonságot a távoli gáz, amit ide kellene szállítani? Ráadásul a mező kitermelése technológiai szempontból sem lesz egyszerű.
• Az érintett országok között vannak szankcionáltak is, többek között Oroszország és Irán. Nem okozhat ez ismét problémákat?

A Shah Deniz mező éves termelése, amelyre a megállapodás vonatkozik, közel 30 milliárd köbméter, és a termelt gáz jelentős része Európába szállítható a t.i. Dél-Gázfolyosón keresztül.

A megkérdezett szakértők közül egyikük kevésbé kockázatosnak látta a magyar lépést, mivel a projektet valójában a brit BP vezeti, de nyugalomra intett, mondván, hogy még nincs információ az árról, a részesedés nagyságáról, sem arról, hogy Magyarország kitől vásárolna részesedést. Tehát a jelenlegi információk alapján a bejelentett üzlet komoly lehet, de lehet szimbolikus is, és kétségtelenül magában hordoz kockázatokat, amelyeket a kormányzati kommunikáció nem hozott nyilvánosságra.

Hiányzó részletek

Szijjártó Péter és azeri kollégája, Ceyhun Bayramov közös sajtótájékoztatóján a magyar külügyminiszter történelminek nevezte a megállapodást, és azt mondta, hogy ez Magyarországot egy új, sokkal magasabb szintre emeli a globális energia piacon.

A közlemény szerint a megállapodás teljesen új dimenzióba helyezi Magyarország földgázellátásának biztonságát. Gyakorlatilag jelentős részben saját tulajdonunk lesz a szükséges gáz. Szijjártó szerint a két ország stratégiai partnersége óriási versenyelőnyt és jelentős biztonságot nyújt Magyarországnak, mivel Azerbajdzsán rendkívül fontos szereplővé vált hazánk energiaellátásában.

A minisztérium közleménye ezután dicsérte a két ország közös üzleti vállalkozásait:

• Idén először vásárolt Magyarország földgázt Azerbajdzsántól, összesen 50 millió köbmétert (nem szabad túlbecsülni ezt a mennyiséget, ez körülbelül 1-2 napos fogyasztást fedez a téli időszakban);
• Július előtt létrejön egy azeri, grúz, román és magyar közös vállalat, amely zöld energiát szállít majd a Kaszpi-régióból Közép-Európába.
• A közlemény szerint a MOL befektetései Azerbajdzsánban elérte a kétmilliárd dollárt, ezzel a magyar cég a legnagyobb tengeri olajmező harmadik legnagyobb tulajdonosa lett az országban.

Álmok és valóság

Az azeri zöld energia koncepcióját egyelőre nem szabad túl komolyan venni, mivel nem tűnik túl valóságos megoldásnak, de a szénhidrogén-mezőben való tulajdonszerzés egy másik, konkrétabb és kézzelfoghatóbb bejelentés.

Azonban érdekes, hogy a TASZSZ, az orosz hírügynökség félreértette Szijjártó nyilatkozatát, és a MOL-t is a vállalkozás partnerének sorolta. Így sok szakértő először azt hitte, hogy a magyar óriáscég is részt vesz a projektben, de ahogy hallottuk, ez téves. A vállalati oldalon az állami tulajdonú MVM fog részt venni az együttműködésben, nem a MOL.

Az azeri Shah Deniz projekt eredetileg egy brit-norvég (BP-Statoil) ötlet volt, és egy nagy vezeték (Nabucco) hozta volna az azeri gázt nyugatra az oroszok bevonása nélkül. De a Gazprom ügyesen védekezett, először megkérdőjelezte a vezeték projektjét egy alternatív ötlettel (Déli Áramlat), majd gyakorlatilag lehetetlenné tette azt.

A Nabucco nagy teljesítmény lett volna, mivel a vezeték nyugat-európai és amerikai szabályozásoknak megfelelő közinfrastruktúra lett volna, hasonlatos egy autópályához, ahol minden piaci szereplő érdekeit figyelembe veszik. Elképzelhető, mint egy fizetős autópálya-hálózat, ahonnan egyetlen autót sem zárnak ki. Rá lehet hajtani (gázt betölteni), le lehet hajtani (gázt kivenni), senkinek nincs kizárólagos joga hozzá. A Nabucco ugyanezen elv alapján kötött volna össze egy termelő és egy fogyasztó régiót, de mint mondtuk, az ötlet meghalt.

Ezzel szemben az orosz koncepció szerint a legtöbb gázinfrastruktúra egy dedikált forrásból egy dedikált fogyasztóhoz vezet. Ebben a modellben nem a Déli Áramlat, hanem inkább a Északi Áramlat és a Török Áramlat projektjei bővültek ki és valósultak meg, utóbbi nagyjából ugyanazt a földrajzi területet fedte le, amelyet eredetileg a Déli Áramlatnak szántak. Itt is az a gondolat, hogy a Gazprom mezőit a Gazprom vezetékei kötik össze a Gazprom ügyfeleivel, nincs szerepek szétválasztása. (Egy másik szektorból vett példával élve, a McDonald's éttermek csak McDonald's hamburgereket árulnak, a Burger King nem jöhet be, hogy eladja a sajátját.).

Vannak kockázatok

Egy forrásunk, egy magyar gázipari szakértő szerint várható volt az ilyen bejelentés ("nem véletlenül barátkoztunk ennyit az azeriekkel, még az általuk elkövetett baltás gyilkost is szabadon engedtük"). Természetesen Magyarország bevonása a történetbe nem forradalmasítja az európai gázszektort. Legfeljebb új pozícióba helyezi a magyar szektort.

De felmerül a kérdés: ha van gáz néhány ezer kilométerre, hogyan használjuk fel? Valahogy Magyarországra kell juttatni. A Dél-Gázfolyosó ötlete már létezik, de még nem tartunk ott, hogy ha több gázt akarunk Azerbajdzsánból az EU-ba hozni, egyszerűen csak kicsit jobban kinyitjuk a csapot. A Dél-Gázfolyosó, valamint a Vertikális Korridor és a Szolidaritási Gyűrű alternatív ötletei mind nagy európai projektek, amelyek kikerülik Oroszországot (és részben Ukrajnát is).

Amire Szijjártó Péter utalt, az egy olyan projekt, amely három csővezeték-rendszert köt össze: a dél-kaukázusi, a Transz-Adriai és a Transz-Anatóliai rendszert (azaz országonként Azerbajdzsánt Grúziával, Törökországgal, Görögországgal, Albániával és Olaszországgal). Ahogy egy szakértő fogalmazott, ezek közül néhány ország elég színes, azaz kockázatos, tehát nem könnyű az EU szabályozásait elfogadó országokon keresztül gázt szállítani az EU-ba. Mindenesetre a csővezeték-rendszer néhány eleme már helyben van, de még nem fejeződött be teljesen, és a meglévő kapacitás korlátozott.

Természetesen a magyar erőforrás Azerbajdzsánban úgy is tekinthető, mint egy lehetőség valamit kiszedni a mezőből, majd a konkrét gázmolekulák cseréje nélkül hasznosítani őket, anélkül, hogy Magyarországra kellene szállítani. Ha jogosultak vagyunk a 30 milliárd köbméter 5 százalékára, akkor mondhatjuk, hogy évente biztosan van 1,5 milliárd köbméter gázunk, még ha nem is valószínű, hogy a magyar háztartások fűtését az Azerbajdzsánban kitermelt konkrét molekula fogja biztosítani.

A Shah Deniz nem egyszerű projekt a technológiai szempontból sem, mert a gáz kitermelése 6 kilométer mélységből nehezebb, mint a tipikusabb 2-3 kilométeres mélységből. További kérdés, hogy a jövőben lehetnek-e politikai kockázatok a Shah Deniz körül. Maga Azerbajdzsán (egy autoriter állam, amely néha erősen ütközik az EU fő politikáival) jelenthet ilyen kockázatot, de maga a projekt is. Több kulcsszereplője van, közülük néhányat a Nyugat elfogad, mint például a brit BP (ők üzemeltetik a vezetéket is), de Oroszország Lukoilja, Azerbajdzsán SOCARja, az iráni NIOC és a török TPAO is részt vesz. Ugyanakkor a norvégok és az olaszok már kiszálltak.

Bár világos, hogy az azeri, török, orosz és iráni partnerekkel való barátság része a magyar külpolitikának, csak az idő fogja eldönteni, hogy a mindennapi életben ugyanolyan könnyű-e velük üzletelni, mint a ceremóniás vacsorákon csevegni.

Frissítés: Cikkünk megjelenése óta két fontos részlet is nyilvánosságra került az Energetikai Minisztérium Facebook-oldalán: a részesedés mérete és az eladó. Eszerint

az MVM Csoport megállapodást kötött az azeri állami tulajdonú Southern Gas Corridor CJSC (SGC) vállalattal az Azerbajdzsán Shah Deniz tengeri földgáz- és kondenzátummező termelési megosztási megállapodásban való 5 százalékos részesedés megszerzéséről.

További gyors, pontos és pártatlan hírekért Magyarországról iratkozzon fel a Telex angol nyelvű hírlevelére!