Orbán Viktor: Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük

Bátran mondhatjuk egy újabb háború fenyegető árnyékában, hogy ma itt, Geszten, összesűrűsödik a történelem – kezdte ünnepi beszédét Orbán Viktor a nemzeti összetartozás napja alkalmából.

A Magyar Nemzet beszámolója szerint a miniszterelnök a felújított Tisza-kastély ünnepélyes átadóján beszélt arról, hogy a nemzet nem a beletörődést választotta, hanem a küzdelmet és a túlélést. Emlékeztetett, hogy a Tisza-család már a törökök ellen is harcolt, és a Magyar Királyság utolsó sikeres korszakát nem lehet elválasztani tőlük. Tisza István halálát egy történelmi korszak fájdalmas végének is nevezte.

Orbán Viktor kiemelte, hogy száznégy évvel ezelőtt Magyarország igazságtalan diktátumot kapott, amely során elveszítette iparának és termőföldjének jelentős részét, valamint kulturális értékei is határon túlra kerültek. A trianoni diktátumot nemzetünk halálának szánták, és a haza jó gazdáit eltették láb alól vagy menekülésre kényszerítették. „104 évvel ezelőtt kegyetlen, irgalmatlan, igazságtalan diktátumot kaptunk a nyakunkba, június 4., a magyar nemzet elleni gyilkossági kísérlet napja” – mondta Orbán.

A miniszterelnök szerint a száz évvel ezelőtti országvesztést egy olyan háború okozta, amelyet Tisza István ellenzett. Megjegyezte, hogy akkor Magyarországnak nem volt lehetősége kimaradni a háborúból, és ha lett volna erőnk, megmaradt volna a korona, és kevesebbet szenvedett volna a nemzet.

Orbán Viktor szerint a győztesek is vesztettek a háborún, nem csak a legyőzöttek. A háborút lezáró diktátumok újabb dúlást hoztak a Kárpát-medencébe, új országok jöttek létre, és nagyobb etnikai feszültségek lángoltak fel, mint az egykori monarchiában. Az államalakulatok az első adandó alkalommal fel is bomlottak.

A kormányfő szerint ma a Kárpát-medence népei szabadok és szuverének akarnak lenni, és világosan tudtára adják a nagyhatalmaknak, hogy nem akarnak háborút. Kijelentette, hogy nem akarnak feláldozható gyalogok vagy hadba küldhető vazallusok lenni a nagyhatalmak sakktábláján. „A Kárpát-medence népeinek akarata egyértelmű: nem akarnak újra feláldozható gyalogok, hadba küldhető vazallusok lenni a birodalmi sakktáblán. Se Brüsszel, se Washington, se Soros György kedvéért” – mondta Orbán Viktor.

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy ma ugyanaz a veszély fenyegeti Közép-Európát, mint 110 évvel ezelőtt, és arra kell törekedni, hogy megakadályozzuk Magyarország részvételét egy újabb európai háborúban. Leszögezte, hogy a háború mindig emberi döntések következménye. „Ma arra kell vállalkoznunk, hogy véghez vigyük azt, ami Tisza István miniszterelnök úrnak nem sikerült: hogy megakadályozzuk Magyarország részvételét egy újabb európai háborúban” – fogalmazott Orbán Viktor, hozzátéve, hogy öt nap múlva a választásokon a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt mondhatunk nemet a háborúra.

A miniszterelnök szerint a mai nemzeti kormány és a mögötte álló erő nem tataroz, hanem restaurál, helyreállít. Céljuk, hogy összekössék a német és a szovjet megszállás előtti Magyarországot a mai Magyarországgal, ami a rendszerváltás eredeti és legmélyebb értelme. Az emlékezés fontos és beszédes állomása ennek a küldetésnek, és aki belép a helyszínre, az pontosan érti, mi a nemzedékünk jelmondata: „minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük”.

A kastélyfelújítással lerója tartozását az ország a Tisza családnak, amelynek oly sokat köszönhet. „Hálával kell adózni annak a családnak”, amelynek neve összekapcsolódott a „szabad, független, szuverén Magyarország eszményével”. „A magyar nemzet velük szembeni tartozását rójuk ma le azzal, hogy otthonukról és nyughelyükről méltón gondoskodunk” – jelentette ki Orbán Viktor.

Orbán Viktor beszédében kijelentette, hogy „Magyar az, akinek a Trianonban kapott nemzeti seb a legjobban fáj”, és hogy a trianoni diktátum nemzetünk halálát célozta, megásták a sírunkat, de nem ismerték a magyarok karakterét, mert bár „el akartak temetni minket, de nem tudták, hogy magok vagyunk”.

Beszédének végén újra a jól ismert fordulatokkal köszönt el, mintha csak egy fideszes nagygyűlésen vagy évértékelőn lenne: „minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük, “Magyarország mindenek előtt, a Jóisten mindannyiunk fölött, hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”.