Tizenkét szolgálólányt akasztottak fel

Rögtön a kezdéskor megismerkedünk a tizenkét szolgálólány történetével, akiket felakasztottak, „jó magasan kifeszítve: a lábuk földre ne érjen”. Erős indítás a háromszereplős drámában, a Maladype Színház legújabb bemutatójában. Balázs Zoltán rendezése Margaret Atwood Pénelopeia című műve alapján meséli el a trójai háború és Ithaka királynéjának történetét, sajátos női szemszögből, modern kori tükröződésekkel.

Három nő ül a színpadon, három erős, mégis kiszolgáltatott nő, aki mind méltósággal és önazonosan viseli a sorsát, meséli el az életét. Lehetnének az ismerőseink, akik például nem akarnak olyan férjet, aki szeretkezés után befordul a fal felé és horkol, akik élvezik, ha harcolnak a kegyeikért, vagy akikre nehezebb terheket rótt az élet, és abból kell kihozni a legjobbat. A színpadon ülő nők mitológiai szereplők, és nem kell tudnunk fejből a trójai mondakört, hogy megértsük, ki kicsoda, milyen sérelmeket hordoz, mivel kellett megbirkóznia, mert ezek a nők egyben archetípusok, és mindenki átélheti – férfiként is –, hogy kivel tud a legjobban azonosulni.

Három erős nő

Pénelopé (Varga Gabriella) látszólag szenvtelen hangon meséli el, hogy apja már a születésekor meg akarta ölni, vízbe vetette, mert félreértette a jóslatot, és azt hitte, Pénelopé az ő halotti leplét szövi majd. A második nő Pénelopé unokatestvére, Helené (Orbán Nelli), és mivel Odüsszeusz először az ő kezére pályázik – sikertelenül –, a két nő között alapjáraton tapintható a feszültség. A harmadik nőtípust Bajkó Edina kelti életre, aki az összes szolgálólány nevében beszél, akik a palotában élnek és megfordulnak.

A szolgálólányok bűne

Végül mégis a szolgálólányok lesznek a „főszereplők” Margaret Atwood Pénelopeia című, az előadás alapjául szolgáló, 2005-ös művében. Középiskolás tanulmányaink során talán átsiklunk afelett, ami Homérosz eposzának vége felé történik, nevezetesen, hogy tizenkét szolgálólányt felakasztanak – itt viszont ez nagyon is hangsúlyos. Télemakhosz magabiztosan uralkodott Odüsszeusz távollétében az anyja fölött is. Ezek tehát az európai kultúra gyökerei, hallgassuk csak ezeket az asszonyokat, mondja Margaret Atwood, akinek egy másik regényéből, a Szolgálólány meséjéből nagy sikerű televíziós sorozat született, és erre fókuszál Balázs Zoltán rendezése is (dramaturg: Juraszek Zsuzsanna).

Precíz mozgás

A Pénelopeiában nincsenek csaták, harci jelenetek, Odüsszeusz útjáról, történeteiről is csak hallomásból szerzünk tudomást. Itt „csak” nők vannak, a várakozó feleség, akit, miután az apjának nem sikerült megölnie, a férje visz el magával Ithakába. A jelmez (Németh Anikó munkája), a díszlet és a színészi játék is hordozza Balázs Zoltán rendezői kézjegyét: a színésznők precízen, másodpercre pontosan mozognak a csak látszólag egyszerű díszletben.

Hárfa és elektromos gitár

Az összművészeti produkció zenéjét Kovács Adrián zeneszerző jegyzi. A darab a Gyulai Várszínházzal való együttműködésben jött létre, a gyulai bemutató 2024. július 22-én lesz. A budapesti premiert A Harmadik Hely nevű lakásszínházban tartották, annak minden lakájosságával és közvetlenségével. Balázs Zoltán jó házigazdához méltón fogadta a nézőket, az előadás kezdetén pedig jó utazást kívánt. Mi pedig lemerülhettünk az ókori görögök és az avantgárd színház világába, valamint a saját, felismerésekkel teli gondolatainkba.