Kell-e félni az ársapkáktól?
Az energiaárak példátlan megugrása, ami Oroszország Ukrajna elleni invázióját követte, jelentős önvizsgálatot váltott ki Európában a gazdaság stabilizálását célzó hagyományos intézkedések hatékonyságát illetően. Az Európai Unió általános árplafont szabott ki a földgázra, és több tagállam is korlátozta a profitmarzsokat, az alapvető élelmiszerek árát és a bérleti díjakat, emellett pedig újra bevezette a windfall tax típusú különadókat.
Az árszabályozás széles körű elfogadása és néhány neves közgazdász támogatása ellenére a mainstream közgazdasági gondolkodás továbbra is aggályosnak tartja az olyan intézkedéseket, amelyek megzavarhatják az árakkal kapcsolatos jelzéseket. Németországban a tényleges árplafonok késleltetett alkalmazása politikai következményekkel járhat.
Egy nemrégiben megjelent tanulmányban amellett érvelünk, hogy alaptalannak tekinthető a közgazdászok félelme az árszabályozással szemben, és az akár katasztrofális következményekkel járhat. Németország példája mutatja, hogy az ország gazdaságára és társadalmára jelentős terhet rótt a 2022-es energiasokk. A kibocsátás 4%-os csökkenése akadályozta az ország Covid utáni fellendülését, és a bérből élők számára a legsúlyosabb gazdasági válság volt a II. világháború vége óta.
A német inflációs ráta az 1970-es évek óta nem látott szintre emelkedett, és jelentősen meghaladta a nominális bérnövekedést, ami a reálbérek 4%-os csökkenéséhez vezetett. E rövid távú veszteségek mellett egyre több bizonyíték van arra, hogy az energiaválság hosszú távon is károsítja a német gazdaságot. A kibocsátás és a reálbérek szintje jelenleg 7, illetve 10%-kal alacsonyabb a Covid előtti időszakhoz képest.
A Nemzetközi Valutaalap szerint Németország volt az egyetlen fejlett gazdaság, amelynek GDP-je csökkent tavaly, és a 2024-re, illetve 2025-re vonatkozó növekedési előrejelzések is alacsonyabbak, mint a legtöbb más hasonló gazdaság esetében. A német kormány energiaársokkra vonatkozó, kivárásra játszó megközelítése szükségtelenül meghosszabbította a fokozott gazdasági bizonytalanság időszakát, és hozzájárult a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) párt támogatottságának erőteljes növekedéséhez. Az AfD erősödése csak azután kezdett megtorpanni, hogy a kormány 2022 szeptemberében irányt váltott, és egy nagy stabilizációs csomag részeként energiaárféket vezetett be.
Az ársapkák bevezetése után sikerült megvédeni a háztartásokat az ukrajnai sokktól, de a kormányzat nem hozott létre hatékony árplafont az ország ipara számára. Egy közgazdászokból álló testületre bízta az energiaárfék kialakítását, akik többsége ellenzett minden olyan intézkedést, amely túlmutatna az iparnak nyújtott egyszeri kifizetéseken. Nehéz túlbecsülni ennek a politikának a katasztrofális következményeit. A koherens ipari stratégia hiánya és a költségvetési politika válság közepén történő szigorítására vonatkozó döntés, Németország termelési teljesítményének végét jelentheti.
Az energiaár-szabályozás hatékony politikai válasznak számít az árak terén kialakuló bizonytalanság okozta energiasokkokra. A mainstream közgazdászok gyakran elutasítják az árszabályozást, azzal érvelve, hogy az sosem számít optimális megoldásnak, azonban a geopolitikai megasokkokhoz, mint az ukrajnai háborúhoz kapcsolódó bizonytalanság kihangsúlyozza, hogy a kormányoknak újra kell gondolniuk feltevéseiket.
Az ársapkákat mindig csak legvégső megoldásként szabad bevetni, és hatékonyságuk attól függ, hogy a politikai döntéshozók miként használják azokat a kínálati hiányok kezelésére. Az alapvető termékek pufferkészleteinek felhalmozása előnyösebb, mint kizárólag átmeneti intézkedésekre támaszkodni. Időt nyerni jobb, mint hagyni, hogy az ellátási sokkok komoly pusztítást okozzanak gazdaságainkban és társadalmainkban.