Hétszáznegyvennyolc kilométer az Isten tenyerén – Jászberényi Sándor riportja Csádból

Tizenkét órán át tartott az autóút a csádi fővárosból a szudáni határig, mely során borjúgázolás is történt, és a szegénység valódi jelentésével is szembesültek az utazók.

A sofőr a hajnali imádság után indította útját, és fél hatkor érkezett a hotelhez. Az előző esti vihar után már nem esett az eső, csupán a járhatatlanná vált földút és a nedves levegő emlékeztetett a viharra. A beszállás a Toyota pickupba a feldagadt, vörös sár miatt nehézségekbe ütközött.

Afrikában a viharok mindig erőteljesek, és Csádban két évszak váltakozik: a száraz és az esős. Az esős évszak közeledtét a megszokottnál is elviselhetetlenebb forróság és a viharok előfordulása jelzi.

A moszkitók a maláriát terjesztik, amely ellen bár léteznek megelőző gyógyszerek, védőoltás még nem áll rendelkezésre. A tapasztalt afrikai utazók azonban nem szednek gyógyszert a betegség megelőzésére, mivel a mellékhatások a nagy hőségben különösen megterhelőek lehetnek. A helyi gyógyszertárak a trópusi betegségekre jól fel vannak készülve, és a gyógyszereket csak akkor szedik, ha már kialakult a betegség.

A tegnapi vihar váratlanul érte az utazókat, mivel nem ismerték fel időben a jeleket. A villámokat szárazvillámnak vélték, ami a vidéken gyakori jelenség. A vihar egy külvárosi szórakozóhelyen érte el őket, ahol homokvihar kezdődött, és minden telepedett a homokkal.

A cikk végén felhívás olvasható, hogy csatlakozzanak az olvasók, és regisztráljanak az exkluzív tartalmakért, de ez a felhívás nem része a riportnak.