Az orosz olaj mégis eljut Európába, de igencsak álszent kerülővel

Kerülőúton érkezik a szankcionált energiahordozó a szakértő szerint, ami a nyugati világ álszentségét tükrözi.

Az orosz olaj, bár szankciók alatt áll, mégis eljut Európába, csak éppen közvetítő cégeken keresztül, ami megdrágítja a költségeket, de a szankciók célját nem éri el. Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója szerint bizonyos országok még profitálnak is ebből a helyzetből.

Az orosz olajtermékek feldolgozott formában mégis eljutnak a nyugati világba, ami egyfajta kettősséget, álszentséget jelent. Az indiai olajimportban az orosz olaj részesedése a háború előtti utolsó évben mindössze 1,9 százalék volt, de mára ez 33 százalékra nőtt. India nemcsak saját szükségleteit fedezi, hanem feldolgozó kapacitásokat is kiépített, és a feldolgozott kőolajtermékeket nagy mennyiségben exportálja. India nagyon mélyről indult, hirtelen berobbant oda az orosz olaj.

India az Európai Unió felé is megháromszorozta az olajtermékek exportját, ami elsősorban a feldolgozott orosz olajból származik. Kína is hasonlóan jár el, ahol az orosz olajimport értéke 40 milliárd dollárról 60 milliárd dollárra nőtt 2023-ra. Az olcsóbb orosz olaj jelentős marzsot jelent a nemzetközi piacokon, ami India és Kína számára kedvező.

Nemcsak Kína és India, hanem például Hollandia és Görögország is kihasználja a helyzetet. Holland cégek a holland kikötőkben 40 százalékkal növelték az orosz cseppfolyósított gáz mennyiségét a háború kirobbanása óta, míg a görög hajózási cégek a legnagyobb szereplői az orosz kőolaj tengeri szállításának. Ezáltal saját gazdaságukat is pörgetik, és nagyobb hasznot realizálnak, ha a feldolgozott terméket eladják.

A nyugati döntéshozók logikája szerint, ha korlátozzák az orosz nyersanyagok exportját, akkor Oroszország kevesebb bevételhez jut, és nem tudja finanszírozni a háborút. Azonban a valóság az, hogy az energiahordozókra szükség van, és így a szankciók nem érik el a kívánt hatást.