Beteg mesék, de szórakoztatóak – Mártonffy András új könyvében elrabolnak egy 90 éves nagymamát
Pszichopátiás személyiségzavar, a 20. század kollektív traumáinak lelki lenyomata és az irodalom mint eladható termék – többek között ezekről a témákról is volt szó Mártonffy András 11 éjszaka című könyvének bemutatóján, a Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol a kötet szerzőjével Karafiáth Orsolya beszélgetett.
„A művészi alkotásnak egyetlen forrása van: a fájdalom. A színtiszta, égető, lélekölő fájdalom. Amit máshogy nem lehet elviselni, mert valamilyen módon ki kell jönnie.” – hangzik el Mártonffy András új könyvében, az 11 éjszaka című műben, amelyben Csáth Géza, a magyar irodalom egyik legtragikusabb sorsú alkotójának szájából hallhatjuk ezt a gondolatot, aki bár csak mellékalakja a regénynek, hatása mégis sorsfordító a főszereplő életében.
Mártonffy András végzettsége szerint angolnyelv-tanár, coach és business tréner, valamint saját bevallása szerint „egy kicsit író” is. Elmondása szerint Magyarországon könyvet kiadni, úgy, hogy csak bemegy az ember az utcáról ismeretlenként, az határos a lehetetlennel. Első regénye, az Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai 2016-ban jelent meg, és egy szektavezér belső világát mutatja be, napló formájában. A Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon rendezett beszélgetésből kiderült, hogy a business coach-ként szerzett tapasztalatai alapján a nagy cégek vezetőinek egy magas százaléka pszichopata, és ezen felismeréseiből született meg az említett kötete.
Az 11 éjszaka főszereplői mentálisan terhelt és súlyosan traumatizált emberek: Győző, a nagydarab, infantilis szociális gondozó elrabolja gondozottját, a kilencvenéves Kamillát, aki hosszú élete során sok mindenen ment már keresztül, és meglepően könnyen alkalmazkodik a szituációhoz. A férfi tettének motivációja a valakihez való kapcsolódás vágyában gyökerezik, és arra kényszeríti Kamillát, hogy meséljen neki, ám nem számít arra, hogy a néhai Csáth Géza tanítványaként Kamilla egészen másféle meséket fog mondani, mint amire számítana.
A mesemondás gazdag irodalmi hagyományait idézi fel az alaphelyzet, a mesék pedig inkább Edgar Allan Poe vagy H. P. Lovecraft örökségéhez állnak közel, semmint a mai fogalmaink szerinti tündérmesékhez. Mártonffy a beszélgetésen emlékeztetett arra, hogy a Grimm-mesék eredeti formájukban kvázi „slasher horrorok” voltak. Ezek a mesék nem a gyermekek megnyugtatására születtek, hanem a megijesztésük volt a cél, hogy lássák, milyen szörnyűségek történhetnek velük, ha elhagyják a társadalmi normák biztonságos útját.
Kamilla meséi is meghökkentő és bizarr történetek, amelyek éjszakáról éjszakára egyre felkavaróbbá válnak, és ez a fokozása a borzalmaknak tudatos szerzői szándék volt. Az idős nő alakjának megrajzolásához az író saját nagymamája adta az inspirációt, aki kihagyhatatlan irodalmi témalehetőségként gondolt annak az egész 20. századot felölelő életútnak a megírására. A regényben Kamilla visszaemlékezik saját naiv, ártatlan 15 éves énjére, és arra az ismeretségre, amely Brenner Jóskához fűzte, akit szülei zenetanárként fogadnak fel mellé.
A kontrasztosságból fakadó dinamika vezérelte a szerzőt Győző figurájának megalkotásakor is. A hatalmas termetű, de korlátolt és gyermeteg férfi lenne hivatott arra, hogy Kamilla gondját viselje, ehelyett veszélybe sodorja. Ám az öregasszony nem csak hogy túljár az eszén, de rendkívüli ravaszsággal tapint rá Győző gyenge pontjaira, hogy aztán szenvtelenül nyúlkálhasson a férfi pszichéjének sajgó sebeiben.
„Ez a könyv a halálról szól” – összegez Mártonffy, a beszélgetést vezető Karafiáth Orsolya szerint „a beteg mesék ellenére nagyon szórakoztató olvasmány is egyúttal.” A beszélgetés végére még a szerzői hozzáállás különbözőségeiről is szó esett. Mártonffy András elmondta, hogy igyekezett a sötét témák dacára minél szórakoztatóbban megírni a regényt, és kifejezetten próbált a közönség fejével gondolkodni és elébe menni az olvasói igényeinek. Karafiáth Orsolya viszont teljesen más elveket vall a művészi alkotófolyamatról: „Én megírok valamit, ahogy gondolom és jónak érzem, és akinek tetszik, az megveszi, akinek nem, az nem”. Mártonffy megközelítésében az irodalom is egy termék, ezért eladható kell, hogy legyen, ahhoz pedig, hogy eladható legyen, nem lehet öncélú, valamilyen formában szórakoztatónak kell lennie más számára is.