Orbán Viktor a magyar NATO-tagság újragondolását sürgeti
Orbán Viktor a Kossuth Rádióban beszélt arról, hogy a magyar NATO-tagság újragondolására van szükség annak érdekében, hogy ne legyen kötelező részt venni a szövetség államain kívüli katonai akciókban, bár a jelenlegi NATO-szerződések nem kötelezik a tagállamokat ilyen műveletekben való részvételre. Magyarország mégis részt vesz a 4. cikkely alapján indított műveletekben, beleértve az Ukrajnai háborúra adott NATO-választ is, és logisztikai támogatást nyújtott az Ukrajnának történő fegyverszállításhoz.
A magyar miniszterelnök kijelentése, miszerint "komoly munka zajlik, hogy tud Magyarország NATO-tagként létezni úgy, hogy közben a katonai szövetség területén kívüli NATO-akcióban nem vesz részt", a világsajtó figyelmét is felkeltette, többek között a TASS orosz állami hírügynökség is kiemelten foglalkozott vele. Orbán Viktor a NATO-tagság módosítását úgy képzeli el, hogy az ne kötelezzen olyan katonai akcióban való részvételre, ami nem egy tagállam védelmére irányul külső támadás ellen.
A NATO alapszerződése egyértelművé teszi, hogy a tagállamok önkéntes alapon csatlakozhatnak ilyen missziókhoz, és a szervezet elsősorban védelmi szövetségként működik. Az 5. cikkely szerint egy NATO-tagállam elleni agresszió az összes tagállam elleni agressziónak minősül, és a többi tagállam köteles segítséget nyújtani a megtámadott szövetségesnek. Az 5. cikkelyt eddig egyetlen alkalommal aktiválták, a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően.
A NATO 4. cikkelyét, amely a tagállamok tanácskozását írja elő, ha egy tagállam területi integritása, politikai függetlensége vagy biztonsága veszélyben van, többször is aktiválták már. Legutóbb 2022-ben történt ez Oroszország ukrajnai inváziója után, amikor is többek között Magyarország is részt vett a válaszlépésekben.
Ukrajna katonai támogatását tekintve a NATO-tagállamokból érkező fegyverek és lőszerek nem a NATO, mint szervezet által, hanem egyes nemzetállamok által történnek. A NATO csak nem halálos eszközöket biztosított a megtámadott országnak, fegyvert csak tagállamok küldtek. A szövetség eddigi működése alapján minimális az esélye annak, hogy NATO-misszió induljon Ukrajnába az aktív háború idején.
A NATO korábban csak békefenntartó műveletekben vett részt, például Koszovóban, Irakban és Afganisztánban. Aktív háborúba történő beavatkozásra eddig csak a délszláv háborúk és a 2011-es líbiai polgárháború idején került sor, mindkét esetben az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján.
A magyar Alaptörvény szerint a hadiállapot bevezetése és a fegyveres erők bevetése a kormány hatáskörébe tartozik, és a Magyar Honvédség alkalmazásáról is a kormány dönt. Magyarország tehát önként vállalta a részvételt a NATO válaszában az ukrajnai háborúra, és csatlakozott olyan kezdeményezésekhez is, amelyek Ukrajna katonai támogatását biztosítják.