Ukrán katona a fogvatartás borzalmairól számolt be

Oleksiy Anulja ukrán katona tíz hónapos orosz fogságáról mesélt a budapesti OSA Archívumban. Fizikailag és mentálisan is összetört állapotban tért haza: kényszerítették, hogy Putyin, Lenin, Sztálin és II. Miklós cárnak csókolgassa a mellszobrait, 108 napot töltött magánzárkában, és maradandó fizikai sérüléseket szenvedett – például hét centiméterrel lett alacsonyabb a fogvatartása alatt.

Anulja érzelemmentesen beszélt a történtekről körülbelül egy óra negyven percen keresztül. Elmondása szerint a családjához való visszatérése óta semmit sem érez, ami a legnehezebb része a helyzetnek. Még ennél is nehezebb volt számára, hogy öt és kilenc éves gyermekei nem ismerték fel őt, amikor hazatért.

Az ukrán hadsereg most már rokkant katonája azt is elmondta, hogy könnyebb számára idegenekkel megosztani a tapasztalatait, mint a családtagjaival, akikkel még mindig nem beszélt mindenről, ami a tíz hónapos orosz fogság alatt történt. A súlyosan megkínzott hadifoglyok közül ő az egyik kevés, aki még mindig a családjával él; a többiek házasságai már véget értek az oroszországi visszatérésük óta.

Foghúzás érzéstelenítés nélkül

Anulja a fogvatartásáról beszélt egy szerda estén a Blinken OSA Archívumban, amely a Közép-európai Egyetem (CEU) egyik még Budapesten maradt része. Később a 24.hu-nak elmondta, hogy nem a saját személyes története a fontos, hanem az, hogy felhívja a figyelmet az oroszok által foglyul ejtett ukrán katonák és civilek sorsára.

István Balog, az Ukrán Nagykövetség ügyvivője Magyarországon elmondta, hogy a háború 812. napján szeretnék bemutatni, hogy milyen a "józan ésszel felfoghatatlan orosz világ". Balog azt állította, hogy az ukrán hatóságok adatokat gyűjtenek a foglyok kínzásáról, és eredményeiket benyújtják a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróságnak. Az adatok szerint az oroszok nem tartották be a hadifoglyokra vonatkozó genfi egyezményeket.

Az ukrán hatóságok dokumentálják azt is, hogy milyen állapotban térnek haza a hadifoglyok. Oleksiy esete szörnyű példa azokra az információkra, amelyeket a hatóságoknak regisztrálniuk kell. Fogvatartása előtt Oleksiy naponta 15 kilométert futott, 37 fekvőtámaszt tudott csinálni, és testőrként dolgozott, politikusokat és üzletembereket védett professzionálisan. Ma a kínzások miatt még a kezét sem tudja a mellkasa fölé emelni, és összetört, laposra vert ujjait alig tudja mozgatni.

Tíz hónapos orosz fogság után hét centiméterrel lett alacsonyabb. Negyven kilogrammot fogyott, mire szabadon engedték. A nyaka eltört, és a gerincében két csigolya is megsérült – ezeket fával verték. Az összes belső szerve megsérült a tíz hónapon át tartó verések miatt. Jelenleg a tizenkilencedik műtétjére vár. A kulcscsontja, minden bordája és a lapockája is eltört.

Két fogát érzéstelenítés nélkül húzták ki – az eredetileg vonakodó fogorvost azzal fenyegették, hogy jelenteni fogják ukrán szimpatizánsként.

Miután kihúzták a fogait, vér ömlött Oleksiy szájából, de arra utasították, hogy homokot hordjon egy vödörben. Amikor a szájában felgyülemlett vért a homokra köpte, megverték "az orosz föld szennyezése" miatt. Elvitték, hogy "kivégezzék", és arra is készültek, hogy megerőszakolják, de egy robbanás miatt a fogvatartói elmenekültek.

Mindez Ukrajnában történt, később más börtönökbe – Oroszországban is – szállították, ahol rendszeresen verték, éheztették, elektrosokkal kínozták, és 108 napig magánzárkában tartották.

Egy ukrán nő adta át az oroszoknak

Beszélt arról is, hogy milyen pszichológiai és ideológiai nyomást gyakoroltak rájuk az oroszok. Például az ukrán hadifoglyokat kényszerítették, hogy csókolgassák Lenin, Sztálin, Beria (Sztálin belügyminisztere), az orosz elnök Putyin, Dzerzsinszkij (a Szovjet-Orosz Cseka, a Szovjet NKVD és KGB elődje, és a mai orosz FSB alapítója) és a bolsevikok által megölt II. Miklós cárnak a mellszobrait.

Oleksiy Anulya az interneten is megtalálható Oleksii Anulia néven. Az egyik angol feliratos videóját 1,3 milliószor tekintették meg.

Oleksiy szerint az ukrán civilek is az orosz börtönökben köthettek ki azért, mert 2022 elején, ahol harcolt, az orosz megszállók nem igazán fogtak hadifoglyokat. Az ukrán katonákat egyszerűen lelőtték a helyszínen, és helyettük civileket vittek magukkal. A civileket később arra kényszerítették, hogy papírokat írjanak alá, amelyek szerint ukrán területvédelmi egységek tagjai voltak. Anulya maga csak azért élte túl az elfogása utáni első néhány percet, mert nem nézett ki katonának. Miután rájöttek, hogy mégis az, az oroszok azt hitték, hogy amerikai, mert a övén "Pentagon" felirat volt, ezért kihallgatókhoz vitték. (Anulya nem beszél angolul, ahogy azt személyesen is tapasztalhattuk a budapesti előadása után.)

Az elfogása inkább balszerencse kérdése volt. Miután sikertelenül próbálta megvédeni Lukasivka falut a 388 orosz támadó egység és körülbelül ötezer orosz megszálló katona ellen, Oleksiy 12 órát töltött egy sáros, szeméttel teli árokban. Harc közben is megsérült; arcát, koponyáját és állkapcsát 49 darab szilánk érte, és jobb keze is megsérült, de sikerült eljutnia egy szomszédos ukrán faluba. Ott egy ukrán nő jelentette őt az orosz megszálló csapatoknak.

Orosz fogságában Oleksiy attól félt, hogy gyermekei soha nem tudják meg, ha megölik, és hogy a testét soha nem találják meg. Attól rettegett, hogy maradványait kutyáknak etetik, megakadályozva a megfelelő temetést. Fogvatartása vége felé még az öngyilkosságot is fontolgatta. Ekkor megjelent neki nagymamája – aki röviddel a háború kitörése előtt halt meg –, és erőt adott neki a továbblépéshez. Néhány nappal később, éppen szilveszter előtt, Oleksiyt szabadon engedték.

Telefonján az ukrán katona megmutatta nekünk a képeket egy orosz tankról, amit Lukasivkában semmisített meg – még a fogvatartása előtt. Oleksiy egy tízfős felderítő egységben szolgált, amely korábbi vagy aktív sportolókból állt, mint ő maga. Ő maga sok évvel ezelőtt megnyerte a Független Államok Közösségének (a volt szovjet köztársaságok) kick-box bajnokságát.

A felderítő egységben szolgáló hét sportolóból ő az egyetlen, aki még életben van. Ez részben a harcművészeti hátterének is köszönhető: ukrán fogsága alatt találkozott egy korábbi kick-box ellenfelével, aki – mint orosz katona – a lehető legtöbb segítséget nyújtotta neki, és elrendezte, hogy Oroszország Kurszk régiójába szállítsák. Ez valószínűleg megmentette az életét, mivel az Ukrajna megszállt területein maradt hadifoglyok túlélési aránya sokkal alacsonyabb volt.

Anulya egy óra negyven percig beszélt. Azonban utána egy ismerőse elmondta a közönségnek, hogy sok mindent kihagyott.

Oleksiy nem csak a fegyverekkel vívott valódi és kegyetlen háború résztvevője volt. Jelenleg – mint rokkant veterán – aktív résztvevője a propaganda háborúnak is. Célja, hogy ellensúlyozza az orosz propagandát, és megmutassa a világnak, milyen az az orosz rendszer, amellyel szemben harcolt. Hangsúlyozza, hogy nem az orosz nép ellen harcolt, és nem az orosz nép ellen próbál ellentájékoztatást gyártani. Véleménye szerint mind Ukrajnában, mind Oroszországban sok nemzetiség él, és ő egy rendszer, egy rezsim ellen harcol – nem egy nemzet ellen. Ezenkívül Oleksiy könyvet ír a történetéről, és valószínűleg egy film is készül majd róla a jövőben.

Háborúra nevelt gyermekek

Az orosz invázió kezdete óta, amely 2022 februárjában kezdődött, mindkét oldalról propaganda háború is folyik. A CNN nemrégiben arról számolt be, hogy az amerikai kormány attól tart, hogy a Kreml fokozni fogja a propaganda kampányát Volodimir Zelenszkij elnök ellen. Az orosz propaganda kapcsán az OSA Archívum egy másik előadást is tartott, amelyet a Kárpátalján született Mykhailo Dankanych, producer, katona és propagandaszakértő tartott az Ukrajnai Közösségi Hadsereg (CAU) részéről.

Dankanych előadásában elsősorban az orosz propaganda működését elemezte. Szerinte ez a tevékenység nem 2022-ben kezdődött a teljes körű invázióval, nem is 2014-ben az orosz Krím-annexióval, és még csak nem is 2004-ben a kijevi Narancsforradalommal. Valójában a propagandaháború 1997-ben kezdődött, az oroszok és csecsenek közötti első csecsen háború után. Dankanych szerint az orosz gyermekeket már korán háborúra nevelik, azt tanítják nekik, hogy "az élet háború".

Dankanych úgy véli, hogy az orosz propaganda fő célja, hogy "higgyünk a hazugságokban" és "kételkedjünk az igazságban", és végül egy "alternatív valóságot" teremtsenek. Állítása szerint évente hatmilliárd dollárt költenek erre az erőfeszítésre, amelynek célja nemcsak az orosz lakosság, hanem a külvilág befolyásolása is. Egy statisztikára hivatkozva azt állította, hogy az EU-ban az összes információs manipuláció 88 százaléka orosz tevékenység eredménye.

2002 óta Oroszországban 88 játékfilmet készítettek azzal a fő céllal, hogy gyűlöletet szítsanak az ellenség iránt, és előkészítsék az információs háborút. A konkrét cél az, hogy meggyőzzék az oroszokat és a világot arról, hogy az ukránok tolvaj fasiszták, míg az oroszok szorosan összetartó nép, akik békében és harmóniában szeretnének élni – még az ukránokkal is. Eközben törekedtek Ukrajna nemzetközi hírnevének és gazdasági működésének aláásására. A legfontosabb az volt, hogy a propagandisták minden erőfeszítést megtettek annak érdekében, hogy az ellenség ne számíthasson a támadásra – a következő lépésben a katonák követték.