A jövőkép: külföldi tanulmányok és a hazai közösség támogatása
Sok fiatal számára a külföldi egyetemek jelentik a továbbtanulás ideális helyszínét, ám a hazai közösség iránti elkötelezettség is fontos számukra. Rózsa Simon, Boda Márton és Koharek Anna is a nemzetközi pályát választották, de mindannyian szeretnének visszaadni közösségüknek.
„Bennem mindig volt egy belső vágy arra, hogy felfedezzem a világot” – kezdi Rózsa Simon, aki egy budapesti gimnázium diákjaként az amerikai Washington and Lee Egyetemre készül, ahol történelmet, újságírást és szociológiát fog tanulni. Boda Márton, aki Miskolcon tanul, a milánói Bocconi Egyetemen fogja folytatni tanulmányait nemzetközi gazdálkodás és menedzsment szakon. Koharek Anna, egy gödöllői iskola végzőse, több neves egyetemről kapott ajánlatot, és biokémiát szeretne tanulni.
A felvételi folyamat során a diákoknak nemcsak a tanulmányi eredményeikkel, hanem különféle iskolán kívüli tevékenységekkel is ki kellett tűnniük. Boda Márton például a meddőségi klinikák államosítása után azon dolgozott, hogy magyar orvosokat vigyen ki azokhoz a nőkhöz, akik külföldre kényszerültek orvoshoz menni. Koharek Anna a Nemzetközi Kémia Tornán ért el második helyezést, és a Budapesti Műszaki Egyetem kutatócsoportjában is dolgozott gyakornokként. Rózsa Simon pedig 16 évesen megnyerte a University College London nemzetközi esszéversenyét.
A tandíjak magas összegei ellenére a diákok számára fontos a családi és anyagi támogatás. Anna a Cambridge-i Egyetemen évente több mint 22 millió forintot kellene fizessen tandíjra, Mártonnak a milánói egyetemen évente több mint hatmillió forintba kerül egy tanév, míg Amerikában az éves tandíj akár 29-36 millió forint is lehet.
A hazai oktatási rendszer is hozzájárult a sikeres felvételihez. Márton szerint az állami rendszerben szerzett tudás hasznos volt, Anna pedig a lexikális tudását használta fel a Cambridge-i Egyetem felvételijén. A Milestone Intézet is fontos szerepet játszott a diákok felkészülésében, ahol személyre szabott oktatást és mentorálást kaptak.
A céljaik elérése érdekében a diákoknak sok mindent fel kellett áldozniuk, mint például a társaséletüket vagy a versenysportot. Márton az országútikerékpár-versenyzést hagyta abba, Anna pedig a golfozást. A kiégés veszélye is jelen volt, mindhárman tapasztalták a túlterheltség jeleit, és különböző módszerekkel próbálták kezelni a stresszt.
Végül, bár a külföldi tanulmányok vonzóak, a diákok szeretnének visszaadni közösségüknek. Márton jobb életet szeretne teremteni a borsodi fiataloknak, Anna pedig úgy véli, a kint megszerzett tudással is lehet segíteni az országot. Simon pedig elismeri, hogy bár néha úgy érzi, haza akar jönni, más alkalommal azt érzi, az ország vezetése nem látja szívesen a máshogy gondolkodókat. Azonban mindannyian hisznek abban, hogy a külföldön szerzett tapasztalatokkal hozzájárulhatnak Magyarország fejlődéséhez.