Kommentár: Díszlet

Sajnálatos, hogy idehaza a képzeletbeli politikai lövészárkok a legveszélyesebb díszletté váltak. Immár elképesztően szélesre és mélyre sikeredtek, s bizony ott húzódnak a színpadok alatt is. A szórakoztatás mellett elvárás, hogy a művészek, különösen a színészek, tükröt tartsanak a mindenkori hatalomnak, megmutatva annak gyengéit, és éljenek a kritika művészi eszközeivel. Vannak országok, ahol természetes, hogy a művészek a támogatandó politikai erők mögé felsorakozzanak.

A közönség elől sem lehet elrejteni, milyen könyörtelenek az örvényei, amelyek elrántják és a mélybe sodorják a karaktereket, akár a legnevesebb művészeket is. Egy pillanat alatt megindulhat a sárdobálás, ha a közönség kedvence bármely politikai platformon felbukkan.

Elég egy szelfi felvillanása egy Facebook-oldalon, és könnyen megtörténhet, hogy a sztár elveszíti követőinek komoly hányadát. Jó volna, ha eljönne az az idő, amikor mindezt a művészi és a szakmai karrier kockáztatása nélkül is megtehetné bárki. A színpadok éppen olyan átjárhatóak lennének, mint egykoron a sikerfilmek, amiből a művészek mellett mi, nézők is a legtöbbet hozhatnánk ki, és nem kellene számontartanunk, hogy melyik kedvencünket melyik csatornán kell keresgélnünk.