Elhunyt Roger Corman, a B-filmek mestere

98 éves korában meghalt Roger Corman, a neves producer és rendező, aki számos hollywoodi karriert indított útjára, és olyan hírességeket fedezett fel, mint Robert De Niro és Jack Nicholson.

Roger Corman, aki több száz kisköltségvetésű film megalkotásával vált híressé, 98 éves korában hunyt el kaliforniai otthonában május 9-én. A családja által kiadott közlemény szerint Corman forradalmi és tekintélyromboló személyiség volt, aki megragadta korának szellemét. Amikor arról kérdezték, hogyan szeretné, ha emlékeznének rá, egyszerűen azt válaszolta: "filmkészítő voltam, ennyi elég lesz" – írja a Variety.

Corman Detroitban született 1926. április 5-én, és ipari mérnökként végzett, de rövid autógyári karrierje után a filmipar felé fordult. Első filmjét, a The Monster from the Ocean Floor-t családi és baráti támogatással készítette el 1954-ben. Karrierje során olyan műveket hozott létre, mint A rákszörnyek támadása, Az Usher-ház bukása vagy Rémségek kicsiny boltja, melyek gyorsan és olcsón készültek, de mégis nyereségesek voltak.

Corman büszkén állíthatta, hogy soha nem vesztett egy dollárt sem a filmjein, és a hatvanas években az amerikai független film egyik meghatározó alakjává vált. Olyan neves rendezőknek segített elindulni, mint Martin Scorsese, Francis Ford Coppola, James Cameron, Peter Bogdanovich, Ron Howard vagy Jonathan Demme. Emellett színészeknek, mint Sylvester Stallone, Charles Bronson, Sandra Bullock, valamint a már említett Nicholson és De Niro, korai lehetőséget biztosított. Amerikában pedig Bergman, Fellini, Truffaut és Kuroszava filmjeinek forgalmazásával is foglalkozott.

Corman számos elismerést kapott pályafutása során, többek között olyan címeket, mint „a B-filmek királya”, „a pop filmek pápája”, „a kult királya” vagy „Új-Hollywood sprirituális keresztapja”. Már 1955-ben készített egy filmet The Fast and the Furious címmel, ami később a Halálos iramban-franchise címét ihlette.

Színészként is megjelent olyan filmekben, mint A keresztapa 2, A bárányok hallgatnak, Philadelphia és Apollo 13, amelyek rendezői korábban mentoráltjai voltak. 1998-ban elsőként vehette át a producereknek járó díjat a cannes-i filmfesztiválon, és 2011-ben bemutatták róla szóló dokumentumfilmjét, a Corman’s World: Exploits of a Hollywood Rebel-t. Az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiának is hosszú ideje tagja volt, és 2009-ben életműdíjjal ismerték el hozzájárulását a filmtörténethez.

A hetvenes években úgy döntött, hogy inkább producerként folytatja pályafutását, de az 1990-es Az örök Frankenstein (Frankenstein Unbound) című film kedvéért ismét beleült a rendezői székbe.