Az apokalipszis megkezdődött, de nézd mindig az élet napfényes oldalát

Az emberiség feltartóztathatatlanul sodródik a civilizáció jelenlegi formájának összeomlása felé egy önmaga által előidézett polikrízis spiráljában. Egy brit professzor és – Magyarországon különösen nagyszámú – követői szerint a helyzet menthetetlen, ezért itt az ideje a szembenézésnek és a felkészülésnek.

Megfordult a fejemben, hogy talán meg kellene ölnöm a családomat, aztán öngyilkosságot elkövetni, hogy megspóroljak magunknak egy csomó szenvedést. Tud amellett érvelni, hogy miért nem kellene ezt megtennem? – teszem fel a kérdést Jem Bendellnek, a klímaapokalipszis prófétájának, aki 2018-ban a Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy (Mélyadaptáció: útmutató az éghajlati tragédiához) című tanulmányában legfeljebb egy évtizedes távlatban jósol civilizációs összeomlást, miközben ilyen mondatokat ír le:

Attól fogsz rettegni, hogy nem mészárol-e le valaki, mielőtt éhen halnál.

Ez aztán az érdekes interjúkezdés – feleli Bendell, majd a Monty Python Brian élete című filmjének zárójelenetét megidézve azt mondja, nézzem mindig az élet napfényes oldalát.

Nem mintha ő 2018 óta bizakodóbb lenne, sőt azt érzi, hogy majdnem hat évvel ezelőtt bizonyos értelemben túl optimista volt. Ma már úgy látja, hogy összeomlás nem lesz, hanem van, csak nem egyik napról a másikra következik be, hanem egy hosszan elhúzódó, lassú folyamat.

Napfényes, de csípős április végi napon indulok el, hogy találkozzam a World Adaptation Forum Bend or Break Together (Együtt idomulni vagy összetörni) című, rendszerszintű összeomlással kapcsolatos konferenciája miatt Budapestre látogató Bendell-lel.

A metrón ránézek a közösségi applikációkra, az idővonalaim tele vannak az elárasztott Dubajjal, ahol két nap alatt annyi eső esett, amennyi egyébként két év alatt szokott.

Az elmúlt években egymást érték az extrém időjárási jelenségek, erdő- és bozóttüzek Kanadától, Szibérián és Görögországon át Ausztráliáig, sarkvidéki fagyok és havazások az Egyesült Államokban, mediterrán nyár a sarkkörön túl, pusztító hőség és aszály Dél- és Közép-Európában.

Jem Bendell és követői szerint azt jelenti, hogy az emberiség elkésett, nincs már esély – a párizsi klímaegyezménynek megfelelően – az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 Celsius-fok alatt tartani a felmelegedést, ráadásul nem ez az egyetlen gondunk.

Úgy gondolják, egy polikrízis spiráljában sodródunk, melynek különböző elemei erősítik egymást. A klímaváltozás összefüggésben van a túlnépesedéssel és a fejlett országok túlfogyasztásával, ami miatt őserdőket irtunk ki, agyonszennyezzük vizeinket, tönkretesszük a bolygó biodiverzitását, és végleg kimerítjük nyersanyagkészleteinket.

Bendell szerint az ENSZ emberi fejlettségi index (human development index – HDI) adatait böngészve az látszik, hogy az utóbbi években a világ összes régiójában, az országok kilencven százalékában hanyatlás tapasztalható.

Bendell szerint a fejlett társadalmak, melyek erős középosztállyal rendelkeznek, a felszínen még tartják a normális működés látszatát, de valójában ezek is az összeomlás kezdeti szakaszában vannak.

Bár sokan bíznak benne, hogy a technológia elhozza majd a válaszokat a klímaváltozás kihívásaira is, Bendell szerint ők olyanok, mint a vallási fanatikusok, akik a hitüket használják arra, hogy félelmeik, szorongásaik oldásával elodázzák a szembenézést a valósággal.

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban vannak más, komoly aggodalomra okot adó tapasztalatok is. Például az, hogy mennyire nem működött a különböző álláspontok, érvek ütköztetése.

De voltak a járványhelyzetnek kedvező, a Deep Adaptation mozgalom szempontjából pozitív hozadékai is.

Bendell azt mondja, amikor 2018-ban megírta Deep Adaptation című tanulmányát, düh és csalódottság vezérelte.

Bendell 2012-ben lett az angliai Cumbria Egyetem tanára és alapította meg a Vezetés és Fenntarthatóság Intézetet (Institute for Leadership and Sustainability – IFLAS).

Bendell azt mondja, ma már realistább szemmel látja az összeomlást. Nem gondolja például, hogy egyik napról a másikra teljesen leáll a vízszolgáltatás, vagy megszűnik az élelmiszerellátás.

Bendellnek nincs gyermeke. Amikor fölvetem neki, hogy így talán könnyebb szembenézni a közelgő világvégével, mint akkor, ha az ember a gyermekei miatt is aggódik, azt mondja, bár a gondolat logikusnak tűnik, nem feltétlenül igaz.

A Deep Adaptation mozgalom a felkészülésről szól. Arról, hogy az embernek elsősorban el kell fogadnia a közelgő összeomlás tényét, aztán mielőbb el kell kezdenie alkalmazkodni a változó, vagyis fokozatosan rosszabbodó életkörülményekhez.

Bendell és a követői azonban nem „prepperek”, akik bunkereket építenek, tartós élelmiszert és vizet halmoznak fel, különböző túlélési technikákat tanulnak és állig felfegyverkeznek.

A Deep Adaptation mozgalomnak a világ számos országában vannak követői, de sehol sem annyi, mint Magyarországon.

Bár Bendell szerint a klímaváltozás elleni harc hiábavaló, mégsem tartja teljesen feleslegesnek az egyéni erőfeszítéseket.

Bendell a 2018-as tanulmánya elhíresülése után a téziseire épülő nemzetközi mozgalom élére állt és két könyvet írt.

Ma már azonban úgy érzi, megtett minden tőle telhetőt, nem ír több könyvet, nem tart előadásokat, inkább a saját mélyalkalmazkodására koncentrál.

„Néhány éve Balira költöztem. Ha anyám nem élne, valószínűleg nem is térnék vissza többé Európába.