Új elmélet az Uránuszról és a Neptunuszról

A Voyager-2 űrszonda adatai alapján izraeli tudósok egy új modellt dolgoztak ki, amely szerint az Uránusz és a Neptunusz bolygókon lehet, hogy kevesebb a víz, mint korábban hitték.

Az Uránusz és a Neptunusz, a Naprendszer távoli jégóriásai, régóta kutatás tárgyát képezik a csillagászok számára. Egy friss tanulmányban, mely az arXiv tudományos szerveren jelent meg, izraeli kutatók egy új elméletet mutattak be, amely szerint a bolygók felszínén talán kevesebb a fagyott víz, mint amennyit eddig feltételeztek.

Uri Malamud, az Izraeli Technológiai Intézet munkatársa és csapata a Voyager-2 űrszonda 1980-as évekbeli adatait elemezve jutott erre a következtetésre. A korábbi kutatások alapján úgy vélték, hogy a bolygók vastag hidrogén- és héliumburokkal, sűrű szuperionos vízréteggel és sziklás maggal rendelkeznek, és feltételezték, hogy a víz mennyisége akár 50 000-szer több is lehet, mint a Föld óceánjaiban.

A mostani kutatás során azonban Malamud és csapata úgy találta, hogy a korábbi modellek nem vették figyelembe a bolygók kialakulásának módját. A kutatók több százezer modellt hoztak létre annak érdekében, hogy jobban megértsék a jégóriások keletkezését. Az elemzések alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a bolygók inkább hasonlítanak a Kuiper-öv jeges üstökösökhöz, és a modelljeik azt sugallják, hogy a metán lehetett a kulcs a bolygók jeges felszínének kialakulásához.

Ez az új elmélet jelentősen megváltoztathatja azt, amit eddig a jégóriásokról gondoltunk, és új megvilágításba helyezheti a bolygók összetételét és kialakulását. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a bolygók pontos összetételéről csak akkor kaphatunk megbízható információt, ha egy űrszonda közvetlenül elemezni tudja azokat.