A Momentumban politizáló pedagógus levélben kapta meg az elbocsátásról szóló határozatát azok után, hogy még tavaly októberben ígéretet tett arra – több kollégájával együtt, hogy ha valakit elbocsátanak, határozatlan idejű munkabeszüntetésbe kezdenek.
A vele együtt tiltakozó pedagógusok közül azóta többen felmondtak vagy ennek más módját választották, Dukán azonban kitartott, így december óta nem tart órákat, nem veszi fel a munkát.
Elhatározása szerint ezt addig folytatta volna, amíg elbocsátott kollégáit vissza nem helyezik az állásukba vagy bocsánatot nem kérnek tőlük és kompenzálást nem kapnak.
Március elején Dukán András még megkapta a fizetését a Tankerülettől, melyet ő visszautalt nekik és bár az immár elbocsátott pedagógus többször is kért személyes találkozót a Belső-Pesti Tankerület vezetőjétől, Marosi Beatrixtól, erre már nem kapott lehetőséget.
Két szenvedélyem van: a tanítás és a vendéglátás. Előbbit, a tanítást azonban nem folytathatom. Marosi Beatrix, a tankerületi vezetőm, a “főnököm”, sunyi módon, nyáron, levélben rúgott ki, pedig az elmúlt félévben többször kerestem, legutóbb személyes találkozót is kértem. Kirúgott, de a szemembe nézni, a kérdéseimre válaszolni nem mert. Kirúgott, mert tudja, hogy december elseje óta azért nem tartom meg az óráimat, mert igazságtalanul elbocsájtott kollégáimnak még mindig nem szolgáltattak igazságot. Azért döntöttem az engedetlenség mellett, mert adott szavam mindig megtartom.
Marosi Beatrix és Pintér Sándor jól tudta, miért tiltakoztunk. Mégis cinikusan elfordították a fejüket, és most sunyi módon kirúgtak. Persze a kordon mögé bújt hatalomnak semmi nem fáj. Nem fáj nekik egy tanár kirúgása. Nem fáj nekik könnygázzal és gumibottal támadni a diákjainkra. Nem fáj nekik elüldözni a pedagógusokat, tönkretéve ezzel az egész ország jövőjét.
Nekem viszont kevés ehhez mérhető fájdalomban volt részem életemben. Tíz éve vagyok a pályán, a tanítást, különösen az osztályomat pedig elmondhatatlanul szeretem. De nem hagyom megtörni magam, tovább küzdök a jobb Magyarországért, ahol az oktatás szabad és szolidáris.
Egy héten belül azonban nem csak a kirúgásommal kellett szembesüljek, hanem azzal is, hogy Borbély Lénárd csepeli polgármester és alpolgármestere, megmozgatva még meglévő fideszes kapcsolataikat, lejáratást indítottak ellenem a propagandában.
Aki ismer tudja, hogy imádom Csepelt és a vendéglátást!
Tegyük rendbe a hazugságokat, és lássuk, mi az igazság velem kapcsolatban. Borbély Lénárd és társai úgy tűnik, csak cégem bevételével foglalkoznak lejáratóanyagaikban, és ,,véletlenül” összekeverték az árbevételünket a nyereséggel, ahogy összekeverték az önkormányzati tiszteletdíjam bruttóját is a nettóval. Nyilván Borbély Lénárd és haverjai olyan vállalkozásokhoz szoktak, ahol csak a bevételt kell lenyúlni, nincs kiadás. De egy valódi kisvállalkozónak kiadásai is vannak, különösen most, amikor a Fidesz rossz kormányzása miatt az infláció az egekbe szökött. A két cégből, társtulajdonos lévén, összesen kevesebb mint havi 100 ezer forint nyereség jut rám. És egyébként ezt se vettük ki a cégekből, fejlesztésekre és stabil működésre fordítjuk a hasznot. Nem szeretnék ugyanis semmilyen extra profitot keresni a vállalkozásaimból, mert számomra nem ez, hanem a jó minőségű csepeli pizza és a baráti hangulatú vendéglátás a cél. Nem utolsó sorban pedig az, hogy fiataloknak olyan munkalehetőséget adjunk, ahol bevonjuk őket a döntések meghozásába és a közösen elért sikerből mindenki részesül.
Nem akarok mást, mint igazságot tanártársaimnak és végre emberséges, őszinte önkormányzatot Csepelen. Továbbra is a csepeliek bizalmát kérem, mind pizzáinkkal, mind pedig politikai munkámmal kapcsolatban.
21. - A mi évszázadunk, a mi Csepelünk!
- olvasható a Momentum Facebook bejegyzésében.
Kiemelt kép: Facebook