Robert De Niro igazi művészcsaládba született, hiszen édesanyja, Virginia Admiral festőművész volt, édesapja, Robert pedig a festészeten kívül szobrászkodott és verseket is írt. A kis De Niro New York Little Italy negyedében nőtt fel, gyakorlatilag félárvaként, miután apja elhagyta a családot.
Gyerekkorában meglehetősen szégyenlős kisfiú volt, aki inkább képregényeket lapozgatott, mintsem a lányokat nézegette volna. A színészet gyakorlatilag már egész kicsi korában érdekelni kezdte, tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodája című darabban. Tizenéves korában jó ideig hanyagolta az iskolát, helyette inkább egy bandával csavargott az utcákon, de amikor betöltötte a tizenhatodik évét, a semmittevés helyett újfent színpadra lépett.
Csehovot játszott és Stella Adler és Lee Strasberg színiiskolájába került. A következő években off-Broadway darabokban és televíziós reklámokban vállalt szereplést. Mielőtt elkezdődött volna Scorsesével való gyümölcsöző kapcsolata, háromszor állt Brian De Palma kamerája elé. Legelső alakítása Az esküvői party című kisfilmben volt. Bár az alkotást már 1963-ban elkészítették, csak 1969-ben mutatták be. De Niro következő két filmszerepét szintén De Palmával forgatta, 1970-ben; az Átkozott mama és a Szia Anyu! című szatírákban.
1973-ban Bruce Pearson, egy haldokló baseballjátékos szerepét játszotta a Bang the Drum Slowly című produkcióban, amiért megkapta a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját. Az Aljas utcákban Johnny Boy, az állandóan vigyorgó huligán alakítására figyelt fel csak igazán a közönség, egyébiránt ez volt a színész és Martin Scorsese első közös munkája. Következő darabja A Keresztapa második epizódja volt. Francis Ford Coppola, az akkor 31 éves színésszel dolgozott, De Niro ír akcentussal beszélt, ehhez képest a dél-olaszországi dialektust néhány óra leforgása alatt magáévá tette, és a kiálló állkapcsú maffiafőnök megformálásával nemcsak a közönség és a kritika elismerését vívta ki, hanem az első Oscar szobrocskáját is megszerezte.
Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ő és Marlon Brando ugyanazon karakter eljátszásáért kaptak Oscar-díjat, és ez mind a mai napig egyedülálló az akadémiai díj történetében. A kicsit pózoló, zseléhajú digó sztereotípiája későbbi pályája során elválaszthatatlanul összeforrt személyiségével. Scorsese Taxisofőr című filmjében Travis Bickle-t alakította. A magányos, vietnámi veterán New York-i taxis világot megváltani akaró véres hadüzenete hatására egy férfi merényletet követett el Ronald Reagan akkori elnök ellen, a film vélt mondanivalója okán.
Az alkotás az 1976-os Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálma díjat. 1976-ban Gérard Depardieu és Donald Sutherland oldalán szerepelt, Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, a Huszadik században és ugyanebben az évben, mint Monroe Stahr játszott Az utolsó filmcézár című filmben. Majd rá egy évre ismét Scorsese-vel dolgozott együtt a New York, New York című filmmusical kapcsán. 1978-ban főszerepet kapott Michael Cimino azóta legendássá vált filmjében, A szarvasvadászban. Az alkotás a vietnámi háború borzalmait hivatott bemutatni és tette ezt olyan hitelesen, hogy a következő évben öt kategóriában, köztük a legjobb film szekcióban kapott Oscar-díjat. Ekkor De Niro-t is nominálta az Akadémia, immár harmadszor, de végül nem ő kapta.
1980-ban az immár házi rendezővé előlépett Scorsese Dühöngő bika című filmdrámája hozza meg neki a második Oscar-díjat. Külsejének átformálása (a szerep kedvéért 30 kilót hízott) a method-acting legszélsőségesebb megnyilvánulása, ugyanakkor legragyogóbb iskolapéldája is. Egy évvel később Robert Duvall oldalán játszott a Gyónás gyilkosság után című krimiben, majd immár szokásszerűen, megint Scorsese következett és A komédia királya című drámában kínált De Nirónak főszerepet.
1984-ben Sergio Leone kérte fel a több mint tíz évnyi előkészületet igénylő gengsztereposzának, a Volt egyszer egy Amerika főszerepére. A film két jóbarát misztikus kapcsolatán keresztül mutatja be egy korszak felemelkedését és bukását. De Niro filmbeli barátját James Woods alakította. Egy évvel később a fantáziafilmek műfajába tett kitérőt, Terry Gilliam Brazil című filmjével, melyben Ian Holm volt a partnere. 1986-ban A misszió című brit történelmi alkotásban volt látható.
A film érdekessége, hogy filmbeli partnerével, Jeremy Ironsszal nem jöttek ki a forgatás során, ettől függetlenül a siker nem maradt el. Scorsese rendezővel való hosszútávú együttműködése és barátsága nem jelentette azt, hogy nem tudott volna nemet mondani neki. Épp a Krisztus utolsó megkísértése főszerepét utasította vissza, hogy inkább Alan Parker kamerája elé álljon Lucifer szerepében az Angyalszív című misztikus thrillerben. Szintén ebben az esztendőben egy másik régi barátjával, Brian De Palmával dolgozott együtt, az Aki legyőzte Al Caponét című maffiafilm kapcsán.
De Niro Al Capone szerepét kapta meg, és olyannyira megörült ennek a kihívásnak, hogy amellett, hogy a figura kedvéért felszedett némi súlyfelesleget, még a híres gengszterfőnök eredeti ruháit is felvásárolta. 1988-ban ismét egy vígjátékban, az Éjszakai rohanás című filmben volt látható, melyért Golden Globe-díjra jelölték. Az évtizedet a Bicska című filmdrámával Ed Harris oldalán és a Nem vagyunk mi angyalok című komédiával Sean Penn partnereként zárta.
A kilencvenes évek elején De Niro immár hatodik alkalommal dolgozott Scorsese kezei alatt, méghozzá a mára a maffiafilmek legendájának számító Nagymenőkben. A film hat kategóriában kapott Oscar-jelölést, azonban ezek közül mindössze egyet tudott díjra váltani. Az Ébredések című drámában egy különös kórban szenvedő beteget alakít, akit egy elszánt orvosnak sikerül felébresztenie a kómából. A Cape Fear – A rettegés foka újrafeldolgozásában Max Cadyt, a pszichopata gyilkost alakította, és ezzel sorrendben a hatodik Oscar-jelölést gyűjtötte be. A következő években elég vérszegény filmekben volt látható, még a Kenneth Branagh rendezésében készült Frankenstein, melyben De Niro a teremtményt alakította, sem aratott nagy sikert.
Eközben megszületett a színész első olyan filmje, melyet rendezőként is jegyzett; az 1993-as Bronxi mese. 1995-ben két, hatalmas sikert arató alkotásban játszott főszerepeket; Michael Mann rendező Szemtől szemben című filmjében, melyben egy sor neves színész mellett De Niro végre együtt játszhatott a másik színészlegendával, Al Pacinóval. Korábban ugyan már szerepeltek együtt A Keresztapa II.-ben, ott azonban nem volt közös jelenetük.
A másik sikerfilm Scorsese Casinója volt, amely a Las Vegas-i alvilágot hivatott bemutatni. Ez volt Scorsese és De Niro nyolcadik és egyben eddig utolsó közös mozija. 1996-ban eszelős baseball drukkert alakított A rajongóban, papot a Sleepers – Pokoli lecke című drámában, és orvost a Marvin szobája című filmben. 1997-ben nyomozót játszott Sylvester Stallone mellett a Cop Land című krimiben, média-tanácsadót formált meg Dustin Hoffman partnereként az Amikor a farok csóválja… című vígjátékban és Quentin Tarantino egy piti bűnöző karakterét ruházta rá a Jackie Brownban. John Frankenheimer Roninja is elismerést szerzett a színész számára, de közel sem akkorát, mint az 1999-es Csak egy kis pánik című vígjáték, mely bármennyire is meglepő, a színész legjövedelmezőbb filmje lett.
A Csak egy kis pánik sikere nyomán, De Niro az ezredfordulót követően is egy vígjátékban csillogtatta meg tudását. Ben Stiller eszelős apósát alakította, az Apádra ütök című filmben és tette ezt olyan kiválóan, hogy alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. A két komikus szerep után egy komolyabb hangvételű következett. A Férfibecsületben Cuba Gooding Jr. partnereként búvároktatót alakít az amerikai hadseregben. A 2001-es évet a 15 perc hírnév című krimivel kezdte, majd A szajré című filmjében egy korosodó tolvajt alakít, aki már vissza akar vonulni, hogy békében élvezhesse hátralévő életét, de egy kölyök – akit Edward Norton alakít – megzsarolja, így még egyszer be kell vetnie képességeit. A filmben először játszott együtt az általa mélyen tisztelt Marlon Brandóval. 2002-ben Eddie Murphyvel szerepelt együtt a Showtime – Végtelen és képtelen című akció-vígjátékban, majd Az igazság órája című filmben azzal kell szembesülnie, hogy egyetlen fia, akit James Franco alakít, gyilkos.
Következett a Csak egy kis pánik folytatása, a Még egy kis pánik, azonban amilyen sikeres volt az első rész, annyira volt rossz a folytatása, így elkerülhetetlen volt a bukás. Különös orvost formált meg a Godsend – A teremtés klinikája című thrillerben, majd újfent egy korábbi sikerfilmjét, az Apádra ütököt folytatta, a Vejedre ütökben Dustin Hoffman is feltűnik. A csupa ismert színésszel telezsúfolt Szent Lajos király hídja című kosztümös film nagy bukás volt, akárcsak a Bújócska (2005) című thriller. 2006-ban újabb filmet rendezett, Az ügynökség címmel, amely mérsékelt fogadtatásban részesült, majd Shakespeare kapitányként volt látható a Csillagpor című fantáziafilmben Michelle Pfeifferrel. A törvény gyilkosa című krimiben is látható volt Al Pacinóval, de a film nem volt sikeres.
Első felesége Diahnne Abbott, az exszínésznő 1976-ban fiút szült neki, Raphaelt. De Niro örökbe fogadta a színésznő korábbi kapcsolatából született lányát, Drenát. Néhány évvel később elváltak. Későbbi élettársától, Toukie Smithtől ikrei születtek (Julian Henry és Aaron Kendrick), akiket béranya hordott ki. 1997-ben De Niro ismét megnősült, szigorúan titkos esküvőn vette el barátnőjét, Grace Hightower légiutas-kísérőt. 1998-ban megszületett fia, Elliot. Ugyanebben az évben Párizsban azzal gyanúsították meg, hogy egy prostituáltlánc szolgáltatásait veszi igénybe. De Niro megtagadott minden vallomást, majd a francia állam kiutasította az országból. Mindig tisztes távolságban tartotta magát a sajtótól, ha azonban mégis rászánta magát az interjúra, az kimerült egy szimpla „igen”, „nem” vagy „csak” szócskákban. „Ne beszélj róla, csináld!” – ezt De Niro mindennél komolyabban gondolja. 2003-ban prosztatarákot diagnosztizáltak nála, megműtötték, s azóta felépült. De Niro társtulajdonos a Rubicon étteremláncban San Franciscóban Francis Ford Coppolával és Robin Williamsszel. Olasz állampolgársággal is rendelkezik.
Forrás és képek: Wikipédia