Mint író és különösen, mint a Kisherceg gyönyörű történetének írójára emlékezünk, de azt már lényegesen kevesebben tudják róla, hogy szenvedélyes pilóta volt, akinek a repülés volt az élete és talán a halála is.

Harmadik gyermekként született egy régi vidéki nemesi családba 1900. június 29-én. Ősei a középkorban birtokolták az akvitániai Saint-Exupéry falut, innen származik a család elnevezése is.

A már ifjúvá cseperedő fiatalember a francia haditengerészet előkészítő iskolájában megbukott a záróvizsgán, ezért úgy döntött, lemond a repülés iránti szenvedélyéről és az École des Beaux-Arts-ra iratkozott be, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, ahol a sors visszaterelte a nagy álomhoz és Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt, és áthelyeztette magát a légierőhöz. Ekkor szerelembe esett a fiatal, nemesi származású Louise Lévêque de Vilmorinnal, akinek szintúgy voltak írói ambíciói, mint korábban Antoine-k.

Másodszor is vissza a földre

Sem a menyasszony, sem pedig annak családja nem sejtette, mint jelent Antoine számára a repülés, így addig tiltakoztak ellene, míg a fiatal szerelmes férfi leszállt a földre, kilépett a hadsereg kötelékéből és Párizsban letelepedve irodai munkát kezdett el végezni.

Talán a boldogtalanság, a lemondás vezethetett odáig, hogy az eljegyzést felbontották és 1926-ban az immár egyedülálló férfi ismét az égig emelkedhetett. Bár a katonai szolgálat teljesítése a korábbi kilépése miatt nem vált valóra, a postánál a nemzetközi járatok egyik pilótája lehetett és a Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott.

Első meséje, a a L'Aviateur (A pilóta) a Le Navire d'argent című. lapban jelent meg, majd 1928-ban adta ki első könyvét Courrier Sud (A déli futárgép – Postajárat délről) címen.
Ez idő tájt átkerült a Casablanca–Dakar útvonalra, majd a Cape Juby repülőtér igazgatója lett Nyugat-Szaharában. 1929-ben Dél-Amerikába költözött, ahol az Aeroposta Argentina Company igazgatójává nevezték ki.

Az írás továbbra is a szenvedélye maradt, így 1931-ben megjelent a Vol de Nuit (Éjszakai repülés) című műve, amellyel elnyerte a Femina-díjat.
A díj különös kitüntetést jelentett az író-pilótának, hiszen annak ellensúlyozására jött létre, hogy az akkor nagy divatnak örvendő Goncourt díjjal ellentétben a női szerzők is kaphassanak elismerést. Az, hogy 1931-ben ezt az ifjú író kaphatta nem jelentett mást, mint, hogy műve a csak nőkből álló zsűrit is elkápráztatta.

Ebben az évben feleségül vette az egyszer majd elvált, másodszorra megözvegyült írónőt, Consuelo Suncín Sandoval Zeceñát. Az asszony lázadó, lobbanékony természete egy-kettőre elbűvölte az írót, akinek múzsája és szorongásainak forrása egyszerre volt a nő.
Bár a házasságot mindkét család ellenezte, a kifogás pedig mindkét fél részéről a másik zűrös előélete volt, ők mit sem törődve ezzel, április 22-én házasságot kötöttek.

Kép: Infobea


A férfi úgy tekintett az asszonyra, mint élete szerelmére és aligha volt olyan kívánsága a szeretett feleségnek, amit a már sikeres író és pilóta ne teljesített volna. Ennek ellenére mindketten házasságon kívüli viszonyokba bonyolódtak a magyarázat pedig mindkét fél részéről Antoine repülés iránti vonzalma és szenvedélye volt. A férfi kevés időt töltött otthon, így a házasság is viharossá vált. Mint Consuelónak, mind pedig Saint-Exupérynek lettek házasságon kívüli kapcsolatai. A férfi az egyiket, a férjes Hélène de Vogüé-vel való kapcsolatát el is ismeri, sőt mi több, leveleiben Nellynek nevezi, a másik hölgy személyét azonban nem tisztázza és halála után sem derült ki.
A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált, majd New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québecben lakott. Később azonban visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon.


Az utolsó égi út, egészen a mennyekig


44 éves korában, a visszavonulása előtt, az utolsó küldetése valóban a végső lett számára. Adatokat kellett volna gyűjtenie a Rhône-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel elindult, de soha nem tért vissza.
Halálának körülményei tisztázatlanok maradtak. Volt, aki úgy tudta, hogy lelőtték a repülőgépet és így lelte halálát, és bár a holttestet megtalálták, a repülőgépen nem találtak lövésre utaló jeleket. Aztán akadt olyan teória is, mely szerint az erősen dohányos férfivel a szíve végzett és vannak források, akik biztosak abban, hogy depressziós volt és eleve így tervezte: Ott akart meghalni, ahol a legjobban szeretett lenni, a felhők felett.

"A szeretet az a folyamat, melynek során visszavezetlek önmagadhoz."

Kép forrása: Pinterest