Június 21-én a nyári napfordulóval veszi kezdetét a csillagászati nyár. A Föld északi félgömbjén az évnek ezen a napján a leghosszabb a nappal és a legrövidebb az éjszaka. A nappalok és az éjszakák váltakozó hosszát a Földünk forgástengelyének ferdesége okozza. Az északi félgömb nyári napfordulója az a pillanat, amikor a Föld és a Nap középpontját összekötő egyenes a lehető legnagyobb értéket, 23,5 fokos szöget zár be az Egyenlítő síkjával, miközben a Nap az északi félgömb egén látszik. A nyári napforduló időpontja előtt a Nap égbolton látszó delelési helye minden nap egyre északabbra halad, míg a napforduló után egyre délebbre látszik mozogni. Ezen a napon az Északi-sarkon és az északi sarkkörön egész nap a horizont felett marad a Nap, Magyarországon pedig nagyjából 16 órán át tart a nappal. Ezzel ellentétben a déli sarkkörön, illetve a Déli-sarkon ezen a napon teljes sötétség uralkodik.
Ha szerencsések vagyunk, és sikerül olyan helyet találnunk, ahonnan jól látszik a horizont, a Hold közelében, a Rák csillagképben észrevehetjük az M44-es számmal jelölt Messier-objektumot, a Jászol-halmaznak nevezett csillaghalmazt is.
Ha a napforduló napján esetleg borult eget fognánk ki, akkor se csüggedjünk, hiszen ez a szép háromszög alakú együttállás, ahogy a közelében lévő M44 nyílthalmaz is, másnap, június 22-én este is kiválóan fog látszani. Ekkorra a Hold sarlója 12%-os fázisról 16%-osra „dagad".
A nyári napforduló ősi ünnep az északi féltekén, szimbolikája egyértelmű: a fény győzelme a sötétség felett. A kereszténységben a nyári napfordulóra eső Szent Iván napja, Keresztelő Szent János ünnepe az V. században lett általánossá, A legrövidebb éjszaka misztériumának minden kultúrában központi eleme volt a tűz a tisztító, gyógyító és termékenyítő erejébe vetett hit okán. A Szent Iván éji tüzet az egyház később néhány országban az ördögi cselekedetek közé sorolta, de máshol tűrte, sőt hazánkban egyenesen szentelménynek tekintette. A XVI. és XVII. század fordulóján élt jezsuita Inchoffer Menyhért leírja, hogy Keresztelő János ünnepét
"a magyarok szemkápráztató fénnyel és tűzgyújtással, tűz körüli ugrándozással és ünnepi tánccal, harsány nótázással ülik meg. Ez olykor már pogány babonába fulladt, amíg egynémely mérséklő rendelkezéssel végét nem vetették" - írja a 24.hu.
Fotó: pixabay.com