Ahogy a frisshirek.hu vallási rovatának olvasói megszokhatták, úgy a keresztény pünkösdről sem okozhat már meglepetés, ha azzal kezdem, hogy az egy zsidó ünnepre épült rá. Olyannyira nem kérdés, hogy a keresztény pünkösd a zsidóból fakad, hogy

a Szent Lukács által írt Apostolok Cselekedeteiben egyértelműen olvasható.

Az az esemény, amikor a szenthagyomány szerint az apostolokra és a tanításukat megkedvelő hívekre (őskeresztények) kiáradt a Lélek az az egyik zsidó zarándokünnep, a pünkösd, azaz sávuotkor történt.

Azért is volt olyan népsokaság akkor Jeruzsálemben. Nem az addig bizonytalan és vívódó Péter miatt kerestek fel a szent várost, nem Jézus kereszthalála miatt mentek kíváncsiskodni, hanem mert a Tórában adott parancsként a zsidóságnak három nagy ünnepen fel kellett keresnie Jeruzsálemet és a Szentélyt.

Húsvétkor, pünkösdkor és az úgynevezett szukkotkor, ami ősszel van.

A sávuot héberül heteket jelent, mert a zsidó húsvét elmúltát követő hetedik héten köszönt be a pünkösd, amelyre ómer- azaz kalászszámlálással készülnek. Ez az időszak az aratás időszaka volt az évezredekkel ezelőtti szentföldön, így a pünkösdöt sokáig egy aratóünnepként ülték, és ezen az alkalmon mutatták be az első termést.

Később azonban más, vallási töltet is ráépült a pünkösd üzenetére, és Jézus korában már ekként tartották azt, ahogy azóta is ekként ünnepli a zsidóság:

a Tóraadás ünnepeként, amely jelentéstöltet kialakulását segítette az is, hogy a sávuot szó esküvést is jelent.

Külső szemlélőként hasonlóan festhet a zsidó és a keresztény ünnep üzenete. Míg a zsidóság Mózes által a Sínai-hegyen az élet Törvényét kapják meg, addig a keresztények Péter által az élet Lelkét Jeruzsálemben. Mindkettőhöz szorosan hozzátartozik a közösség - a keresztény hagyomány szerint az ünnep ezen arcát domborítja ki az úgynevezett nyelvcsoda, amelyről a frisshirek.hu tavalyi pünkösdi összeállításában emlékeztünk meg. Mindkét esemény ugyanis egy olyan eseményt mesél el, amikor lényegében megszületik - vagy megerősödik - a közösség. A törvények, a Tóra ugyanis nemcsak az Örökkévalóhoz kapcsolják a zsidóságot immár örökre, hanem egymáshoz is, ahogy a Lélek jelenvalósága és a Lélek inspirációjára felismert tanításból születtek meg az evangéliumok, az úgynevezett újszövetségi könyvek és az egész keresztény hit. Szokás is az egyház szülinapjának nevezne a keresztény pünkösdöt, de az inkább Jézus utolsó vacsorájához és kereszthalálához kötődik.

A közösség összekapcsolódásán túl mindkét ünnep a szabadságról is szól.

Az egyiptomi szolgaságból való szabadulás a sínai szövetségkötéssel és a Tóra megkapásával vált teljessé, az elnyomott népből a szabadság törvénye által felemelt néppé válva. Míg a keresztényeknél a bűn hazug világából való kiszabadulást hozza el a Lélek elmét és egész lényet átformáló hatásával.

A zsidóság a sávuotot egész éjszakai tanítással ünnepli, amelynek kitüntetett pillanata az, amikor felolvassák a Tízparancsolatot. Az étkezési szokásokat tekintve a zsidó pünkösd élelmiszere a tej. De szorosan kapcsolódik a naphoz a jótékonyság gyakorlása is.

A zsidó pünkösd örömünnep, épp úgy miként a keresztény pünkösd is.

Rengeteg szorongattatásunk, fáradtságunk és aggodalmunk közepette már csak ezért is érdemes elidőzni kissé a nap üzenetén vallásra, világnézetre tekintet nélkül.

A kiemelt kép forrása: az Izraeli Kulturális Intézet Facebook-oldala