Legyetek nyitott kapuk!

- kérte Ferenc pápa a híveket a budapesti Kossuth Lajos téren bemutatott szentmisén vasárnap.

A katolikus egyházfő arra buzdította az egybegyűlteket, próbáljanak olyanok lenni, mint Jézus, nyitott kapuk, olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét.

Arra kérte a híveket, engedjék be szívükbe az élet Urát, aki vigasztal és gyógyít, utána pedig lépjenek ki, és váljanak maguk is nyitott kapukká a társadalomban. Úgy fogalmazott: "Legyünk nyitottak egymás iránt és befogadóak, hogy segítsük Magyarországot a testvériség és a béke útján növekedni!"

„És még ma is, minden élethelyzetünkben, mindabban, ami a szívünket nyomja, a veszteségeinkben, a félelmeinkben, a vereség időnként ránk törő érzésében, a szomorúság börtönében, ami azzal fenyeget, hogy elveszi a szabadságunkat, Ő hív minket. Jó Pásztorként jön, és nevünkön szólít minket, hogy elmondja, az Ő szemében milyen értékesek vagyunk.”

„Ez a katolicitás: mindannyiunkat, keresztényeket, akiket a Jó Pásztor név szerint szólított meg, arra hívott, hogy szeretetét befogadjuk és továbbadjuk, hogy az Ő nyáját befogadóvá tegyük és sohasem kirekesztővé.”

„Jézus a kapu, amely szélesre tárult, hogy beléphessünk az Atya közösségébe és megtapasztalhassuk irgalmát; de mint köztudott, a nyitott kapu nemcsak arra szolgál, hogy belépjünk valahová, hanem arra is, hogy elhagyjuk azt a helyet, ahol vagyunk. És jegyezzük meg jól: mindannyian – senkit sem kizárva ebből a ”mindannyian„-ból – erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára."

„Individualizmusunk zárt kapuit egy olyan társadalomban, amely sokakat azzal fenyeget, hogy elsorvasztja őket a magány; a szenvedők és a szegénységben élők iránti közönyünk zárt kapuit; a zárt kapukat azokkal szemben, akik idegenek, mások, menekültek, szegények.”

Béke kell, bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövő

Ferenc pápa Szűz Máriára, a Magyarok Nagyasszonyára bízott minden magyart, az európai kontinens hitét és jövőjét és a béke ügyét. A szentmise végén, a Regina caeli ima előtt azért fohászkodott Szűz Máriához, hogy tekintsen a sokat szenvedő népekre, különösen a

"szomszédos, meggyötört ukrán és az orosz népre, neked szentelt népeidre".

Arra kérte a

"béke királynőjét", öntse az "emberek és a népek vezetőinek szívébe a vágyat, hogy a békét építsék, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsák, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt, egy testvérekkel és nem falakkal teli világot".

Azért is imádkozott a Szűzanyához, hogy az egyház Európában újra megtalálja az imádság erejét, újra felfedezze Mária alázatát és engedelmességét, a tanúságtétel lelkesedését és az igehirdetés szépségét.

Ferenc pápa köszönetet mondott az egész magyar népnek azért a fogadtatásért és szeretetért, amit magyarországi látogatása során megtapasztalt.

"Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem"

- mondta, beszédét magyarul zárva:

"Isten, áldd meg a magyart!"


Beszédét a hívek tapssal fogadtá, foglalta össze az MTI.

Erdő Péter bíboros arról is beszélt, hogy a Duna mentén élő népek megtanulták, hogy a folyó nemcsak egy elválasztó határ, hanem – „ha bölcs hozzáértéssel hidakat építünk” – akkor össze is köti a népeket, foglalta össze a telex.hu. Erre példaként hozta Szent Istvánt, akit a katolikus és ortodox egyház is szentként tisztel, mert még akkor avatták szentté, „amikor teljes volt az egység Kelet és Nyugat egyháza között”. „Köszönjük, Szentatya, hogy elhozta hozzánk a dialógus és a béke üzenetét, amely ma különösen is időszerű. Isten bőséges áldását kérjük Szentséged személyére és szolgálatára! Kérjük, adja ránk apostoli áldását” – zárta beszédét.

Fotó: Fotó: MTI/Illyés Tibor, MTI/Czeglédi Zsolt, MTI/Koszticsák Szilárd, MTI/Máthé Zoltán