- írta Szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben, abban a levélben, amely teológiájának mintegy foglalata. Ma nagyszombat van, azon órák és percek, amelyekben a keresztény szenthagyomány szerint véget ér ez a vágyakozás, és már az ajtóban áll az új kor.
Igaz, a keresztény hit szerint ekkor Jézus "alászállt a poklokra". Voltak olyan korok, amelyek Jézus nagypénteki kereszthalála és húsvétvasárnapi feltámadása közötti időről azt gondolták, hogy Jézus az alvilágban küzdelmet folytatott az ördögökkel, és végérvényesen lerontotta a poklok kapuit. Az Ő előtte született igazakat pedig magával együtt vitte a mennybe.
A hajdan volt századokban az első évezredforduló környékén komoly ikonográfiája alakult ki ennek az eseménysornak, amely hol a csatára, hol pedig arra helyezte a hangsúlyt, hogy Jézus az első emberpárt, Ádámot és Évát és mind a prófétákat kivezeti az Isten nélküli árnyékvilágból, és magával viszi az örök dicsőségbe, miként Mózes vezette ki Egyiptomból száraz lábon a Vörös-tengeren a zsidóságot - erről a párhuzamról a frisshirek.hu-n, a zsidó húsvétról szóló cikkében már írtunk.
Nagypénteki szenvedése és halála után a történetileg hitelesnek elismert szentírási szakaszok szerint Jézust új sírboltba helyezték, amelyben más még nem feküdt. Zsidó szokást követve két vallásos zsidó férfi, akik nem számítottak Jézus tanítványai körében, mégis tisztelettel tekintettek a galielai prófétára, elkérték Pilátustól Jézus testét, mirha és aloe keverékével megkenték a testét, gyolcsba göngyölték, és elhelyezték a sírban.
Mivel beérkezőben volt akkor a szombat, amely egyben húsvéti ünnepnap is volt, ezért nem tudtak minden, ilyenkor szokásos szertartást elvégezni.
A passiótörténetek eddig érnek el, a történész és a tudós szem eddig láthat, ami ezután következik, az már a hit világa. Mint a gyolcs, hullott le Jézusról nagyszombat estéjén a történelem.
A képet a szerző készítette a Szent Sír Bazilikában, ahol a hagyomány szerint Jézus sírja állt, és ahonnan feltámadt.