A mobiltelefonálás és az agydaganat közötti összefüggés vizsgálata

A mobiltelefonok használata és az agy- vagy fejrák kialakulása közötti összefüggést vizsgáló legújabb kutatások szerint nincs kapcsolat a két jelenség között. Az Egészségügyi Világszervezet által megrendelt, és az Ausztrál Sugárvédelmi és Nukleáris Biztonsági Ügynökség (Arpansa) által vezetett tanulmány több mint 5000 kutatást értékelt, és a legmegbízhatóbbakat azonosította a gyenge munkákkal szemben.

Az Arpansa által végzett szisztematikus felülvizsgálat során 63, embereken végzett megfigyelési tanulmányt tartalmazó elemzést végeztek, amelyek 1994 és 2022 között kerültek publikálásra. A Science Direct tudományos lapban közzétett eredmények szerint a mobiltelefonok használata nem mutat összefüggést az agy, valamint a fej-nyak rák kialakulásával.

Ken Karipidis, a tanulmány vezető szerzője és az Arpansa egészségügyi hatásvizsgálatért felelős igazgatóhelyettese szerint a bizonyítékok nem mutatnak kapcsolatot a mobiltelefonok és az agydaganat vagy más fej- és nyaki rákos megbetegedések között. A felülvizsgálat a központi idegrendszer, a nyálmirigy-daganatok és az agydaganatok rákos megbetegedéseire összpontosított, és nem talált általános összefüggést a mobiltelefon-használat és a rák között, sem a hosszú távú használat, sem a használat mennyiségével kapcsolatban.

A mobiltelefonok rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzást bocsátanak ki, de Karipidis szerint a sugárterhelés még mindig alacsony, és a mindennapi környezetünkben mindig ki vagyunk téve alacsony szintű rádióhullámoknak. A korai tanulmányok, amelyek az agydaganatokban szenvedő emberek és egy külön csoport közötti különbségeket vizsgálták, hajlamosak voltak torzítani az eredményeket az expozíciós előzményekre vonatkozó információk miatt.

A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC) korábban a mobiltelefonokat lehetséges rákkockázatként sorolta be, de Karipidis szerint ez a besorolás nem jelent sokat, mivel a rákkockázatot többféleképpen osztályozzák, és a rádiófrekvenciás elektromágneses mezőket egy szintre helyezték olyan anyagokkal, amelyek károsodására vonatkozó bizonyítékok bizonytalanok. Az IARC jelenleg a lehetséges rákkeltő, azaz 2B osztályba sorolja a rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzását, ami azt jelenti, hogy nem lehet kizárni a lehetséges kapcsolatot, de erre csak korlátozott bizonyítékok vannak.

Karipidis és szerzőtársa a The Conversation portálon megjelent cikkükben hangsúlyozták, hogy szembe kell szállni a mobiltelefonokkal és az agyrákkal kapcsolatos állandó tévhitekkel és félretájékoztatással. A WHO által megrendelt további szisztematikus áttekintések, például a férfiak termékenységét és a rádióhullámokat vizsgáló tanulmányok, nem találtak bizonyítékot a telefonok és a spermaszám csökkenése közötti összefüggésre.

A tanulmányban nemcsak a mobiltelefonok, hanem más, 300 Hz és 300 GHz közötti hullámhosszú rádiófrekvenciát használó eszközök hatásait is vizsgálták, például a televíziókét, radarokét, babafigyelőkét, kézi adóvevőkét is, és ezeknél sem láttak fokozott kockázatot, ahogy a bázisállomásoknál, műsorszóró antennáknál sem. Bár a mobilok sugárzása sem magas más vezeték nélküli átviteli eszközökéhez képest, még mindig magasabb kockázatot jelent azért, mert jellemzően a fej mellett tartják használat közben.

Karipidis és kollégái jelenleg a tanulmány második részén dolgoznak, amely a mobiltelefonokkal ritkábban összefüggésbe hozott rákos megbetegedéseket, köztük a leukémiát és a non-Hodgkin limfómát vizsgálja majd, és hangsúlyozza, hogy a technológia folyamatos fejlődése miatt fontos a kutatás folytatása. Az agyalapi mirigy, a nyálmirigy rákos megbetegedéseit és a leukémia előfordulásának gyakoriságát is vizsgálták a rádiófrekvenciás elektromos terekkel kapcsolatban, de itt sem találtak megnövekedett kockázatot.