A béremelések hatása a rendszerek sorsára Magyarországon
Magyarország történelmében mind a Kádár-korszakban, mind a 2000-es években az ország eladósodásának terhére sikerült reálbér-növekedést elérni, ami jelentős hatással volt a politikai rendszerek sorsára.
A Magyar Közgazdasági Társaság online konferenciáján Botos Katalin, az Antall-kormány egykori bankügyekért felelős tárca nélküli minisztere és férje, Botos József tanulmányukban elemezték a reálkeresetek alakulását 1960-tól napjainkig. Megállapították, hogy a politikai legitimáció szempontjából elengedhetetlen a reálbér-alakulás figyelemmel kísérése, mivel ez alapvetően befolyásolja a polgárok politikai elégedettségét. Botos Katalin előadásában kiemelte, hogy a rendszerváltozás előtti harminc évben a reálbér emelkedett, kivéve az utolsó három év, 1987-89 közötti időszakot. Az 1987 előtti időszakban a reálbér-növekedés ára az volt, hogy Magyarország jelentősen eladósodott a külföld felé.
A rendszerváltás után a reálbérek jelentősen csökkentek, majd az első Orbán-kormány alatt lassú növekedés következett be, de a reálkeresetek nem érték el a rendszerváltás előtti szintet. Csak 2002 és 2006 között kezdtek emelkedni a reálbérek a 1990-es bázishoz képest. Botos Katalin szerint 2009-re elérkezett az a pont, amikor már nem lehetett tovább az eladósodás terhére gazdálkodni, és az IMF beavatkozása vált szükségessé, ami megszorításokat vonzott maga után. A közgazdász megjegyezte, hogy a hatalom megtartásához szükséges reálbér-emelések ára gyakran az eladósodás volt, mint a Kádár-korszakban. 2010 után majdnem minden évben nőttek a reálbérek, ami három választási győzelemhez segítette a kormányzó erőket, azonban a fogyasztói árak jelentős drágulása miatt a reálkeresetek növekedése 2020-ban már nem folytatódott. Tavaly a vágtató infláció (17,6%) miatt csaknem 3 százalékkal (pontosan 2,9 százalékkal) csökkent a bérek reálértéke.
László Gyula, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa hozzászólásában rámutatott, hogy a reálbér alakulása mellett más tényezőket is figyelembe kell venni a választások kimenetelével kapcsolatban. Példaként hozta fel az 1998-2002 közötti első Orbán-kormányt, ahol a reálbér nőtt, de a kormány mégis megbukott, a Bajnai-kormányt, ahol a reálkeresetek gyakorlatilag stagnáltak, és a kormány megbukott a választáson, valamint a 2010 és 2014 közötti második Orbán-kormányt, ahol a nettó reál átlagkereset csak minimálisan nőtt, mégis kétharmados győzelmet ért el a kormányzó erő.
Boda György, a Budapesti Corvinus Egyetem emeritus docense szerint fontos kérdés, hogy a magyar társadalom képes-e kitermelni azt a jövedelmet, amely az adósságállomány visszafizetése mellett lehetővé teszi a reálkereset megfelelő mértékű emelkedését. Botos Katalin előadásában hangsúlyozta, hogy Magyarországon még mindig jelen van az eladósodás átka, amit egy ÁSZ-tanulmány is alátámaszt, amely szerint a magyar állam kamatterhe kétszer nagyobb a hasonló besorolású országok csoportjához képest, részben a térségi átlagot meghaladó GDP-arányos államadósság miatt.