A békeszerető bonobók valójában gyakran verekednek
A bonobók békés természetéről kialakult kép megingott, miután egy új tanulmány kimutatta, hogy a hím bonobók háromszor gyakrabban verekednek, mint a csimpánzok.
A közvélekedés szerint a bonobók a „szeretkezz, ne háborúzz” elvet követik, azonban a Current Biology folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint a bonobók hímjei háromszor gyakrabban verekednek, mint a csimpánzok hímjei. A bonobók matriarchális társadalmakban élnek, szabadidős szexet folytatnak, és az együttműködés jeleit mutatják, de a valóságban az agresszió tényleges aránya jelentősen magasabb a hím bonobók körében.
A Harvard Egyetem kutatói, köztük Martin Surbeck, Maud Mouginot, Michael Wilson és Nisarg Desai, három éven át figyelték a bonobókat és a csimpánzokat természetes környezetükben. A Kokolopori Bonobo Rezervátumban és a Gombe Nemzeti Parkban végzett megfigyelések alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a hím bonobók körülbelül háromszor annyi agresszív cselekményt hajtottak végre más hímekkel szemben, mint a csimpánzok.
A bonobók és csimpánzok hímjei közötti agresszivitási mintázatok ellentétesek. A csimpánzok hímjei szexuálisan kényszerítik a nőstényeket és néha megölik a hím vetélytársakat, míg a bonobók hímjei kevésbé hajlamosak a szexuális kényszerítésre és soha nem öltek meg vetélytársat. Azonban az általános agresszió arányát tekintve a bonobók előrébb járnak.
A bonobók közösségeiben a nőstények gyakran a hímek fölött állnak, ezért a hím-nőstény agresszió aránya alacsonyabb, míg a nőstény-hím agresszió magasabb, mint a csimpánzoknál. A csimpánzok esetében az agresszió halálosabb mértékű, míg a bonobók gyakrabban, de kevésbé intenzíven veszekednek.
A csimpánzok és bonobók eltérő koalícióalakítási módjai magyarázhatják az agresszióban megfigyelt különbségeket. A csimpánzok hímjei koalíciók erejére támaszkodnak a terület és a termékeny nőstények védelmében, így a koalíciókon belüli harcok ritkábbak. A bonobók függetlenebbek és kevésbé szorulnak az erős koalíciókra, így többet harcolhatnak anélkül, hogy szaporodási sikerük veszélybe kerülne.
Surbeck szerint a tanulmány arra emlékeztet, hogy az agressziónak különböző típusai vannak, amelyek különböző szelekciós nyomások hátterében állhatnak.
