Harminc éve még emberi állatkertben mutogatták az afrikaiakat
Ma már elképzelhetetlennek tűnik, alig harminc évvel ezelőtt azonban nem keltett világszintű felháborodást, amikor egy francia állatkert afrikai vadállatok helyett bennszülötteket tett közszemlére. 1994-ben a Nantes melletti parkban egy egész falut húztak fel, ahova elefántcsontparti művészeket és embereket költöztettek, arra kényszerítve őket, hogy a látogatók előtt produkálják magukat. Emberi állatkert ráadásul korábban Magyarországon is volt.
Az állatkertek azzal a céllal üzemelnek, hogy bizonyos veszélyeztetett fajoknak otthont adjanak, illetve azért, hogy az emberek megismerhessék a Föld színes élővilágát. Nem kell sokat visszamenni az időben, harminc évvel ezelőtt, 1994-ben Franciaországban még üzemelt emberi állatkert, ahol afrikai bennszülötteket mutattak be az érdeklődőknek. Mindez persze ma már elképzelhetetlennek tűnik, pedig ez egy kisebb felháborodás mellett akkor nem okozott komoly problémát.
Elefántcsontparti gyerekeket bámultak a franciák még 1994-ben is
Néhány kilométerre Nantes városától, Franciaország északnyugati részén található egy állatkert, amely évente pár százezer látogatót vonz. Manapság Planete Sauvage néven üzemel, és többségében szavannán élő állatokat tartanak ott, de 30 évvel ezelőtt ennek a helynek egészen más identitása volt. Minden akkor kezdődött, amikor 1994-ben, két évvel az ünnepélyes megnyitása után, az akkori Safari Africain néven ismert park partnerségre lépett a francia St. Michel kekszmárkával.
A Bamboula sikerén felbuzdulva, a márka szerettet volna együttműködésbe lépni az állatkerttel. A park vezetője, Dany Laurent kitalálta, hogy egy egész falut hoz létre a parkban, utakkal, kunyhókkal és persze valódi emberekkel. Laurent ötletét csak tovább erősítette az, amikor Elefántcsontpartra látogatott, és ott egy helyi művészcsapat keresztezte útját, így kapva a lehetőségen azonnal megállapodást is kötött a menedzserükkel, Salif Coulibaly-val, hogy hat hónapig az ő parkjában fognak szerepelni.
Útlevélelkobzás és kényszerítés
A körülmények mellett persze maga a munka is meglehetősen megalázó volt. Az elefántcsontparti művészeknek napi hat, 30 perces előadást kellett tartaniuk, a hét minden egyes napján, néhány perces szünetekkel. Mindezt az akkori francia minimálbér egynegyedéért – cserében viszont nem hagyhatták el a parkot, és a zárást követően a kunyhójukban kellett maradniuk. Az is kiderült, hogy azzal tartották sakkban az előadókat, hogy elvették tőlük az útleveleiket azzal az ürüggyel, nehogy elveszítsék, a dokumentumokat azonban nem adták nekik vissza.
A művészek távozása ellenére a bíróságnak sikerült elegendő bizonyítékot gyűjtenie az emberi jogok megsértésére ahhoz, hogy felelősségre vonja a parkot és annak vezetőjét. Dany Laurentnek azonban az elkövetett szörnyűségek ellenére mindössze egy jelképes összegnek sem nevezhető, 1 frankos (0,15 eurós) kártérítést kellett fizetnie a panaszt benyújtó szervezeteknek, és 4000 frankot (mai árfolyamon körülbelül 850 eurót) kellett megtérítenie a jogi költségekre.
Magyarországon is szenzáció volt
Nem Franciaország azonban az egyetlen, ahol közszemlére tették az embereket. A 19. század közepétől egészen a 20. század elejéig nagy szenzációnak számított az emberi állatkert, így Európában és az Egyesült Államokban is előszeretettel nyitottak ilyet. A ma már meglehetősen gyomorforgatónak hangzó kiállítások sorából Magyarország sem maradt ki, 1896-ban a millenniumi ünnepségek alkalmával Budapesten, az állatkertben is bemutattak egy több mint kétszáz fős afrikai közösséget. ARTICLE END