A maraton távolságának története

A maraton futóversenyek hossza nem véletlenül állapított meg 42,195 kilométerben, ennek megértéséhez az ókori Görögország legendáira és a modern olimpiai játékok történetére kell visszatekintenünk.

Az ókori Görögországban gyökerező történet szerint egy Pheidippidész nevű katona futott Marathónból Athénba, hogy hírt adjon a marathóni csatáról, amely i.e. 490-ben zajlott le. A legenda alapján Pheidippidész 42 kilométer megtétele után összeesett és meghalt, miután bejelentette a görögök győzelmét.

Az első újkori olimpiai játékokat 1896-ban rendezték Athénban, ahol a szervezők egy 40 kilométeres futóversenyt szerveztek, hogy felidézzék Pheidippidész hőstettét. Azonban a következő években nem volt egységes a maraton hossza; például a 1900-as párizsi olimpián 40,2 kilométeres, míg az 1904-es St. Louis-i olimpián 39,9 kilométeres távon kellett a sportolóknak versenyezniük.

A fordulópontot az 1908-as londoni olimpia jelentette, ahol a verseny távolságát állítólag azért növelték meg 42 kilométerre, hogy a brit királyi család, VII. Eduárd király és Alexandra királyné gyermekei a Windsori kastély ablakából láthassák a verseny kezdetét. A finis a White City Stadionon belüli királyi boxból volt megtekinthető.

Bár voltak, akik cáfolták a királyi család ilyen irányú kérését, a londoni olimpia meghatározóvá vált a maraton távolságának meghatározásában. Végül 1921-ben a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség hivatalosan is rögzítette a maraton standard távját 42,195 kilométerben, az 1908-as londoni olimpia eseményeire hivatkozva.

A maraton távolságának története mellett érdemes megemlíteni a sport világából egy másik, kitartásról szóló történetet is. A Trimpell & Bare Rangers 11 év alatti ificsapata Nagy-Britanniában közel három évig nem tudott egyetlen meccset sem megnyerni, de a gyerekek és az edzőik nem adták fel. A hosszú várakozás után végül megszerezték első győzelmüket, ami példát mutat a kitartás és a soha nem feladás fontosságáról a sportban.