Szerencsére azt elmondhatjuk magunkról, hogy számarányunkhoz képest jóval több a Nobel-díjasunk, mint más nemzeteknek:

  • 5 orvosi,
  • 5 kémiai,
  • 4 fizikai, 
  • 2 közgazdasági
  • 1 irodalmi és
  • 1 Nobel-békedíjat 

gyűjtöttek be magyar vagy magyar származású tudósok. 

Íme a teljes lista:

1905 - fizikai: Lénárd Fülöp / Philipp E. A. von Lenard (1862-1947), a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida);

1914 - orvosi: Bárány Róbert / Robert Bárány (1876-1936), a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért;

1925 - kémiai: Zsigmondy Richárd / Richard A. Zsigmondy (1865-1929), a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek;

1937 - orvosi: Szent-Györgyi Albert / Albert von Szent-Györgyi (1893-1986), a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti - ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat;

1943 - kémiai: Hevesy György / George de Hevesy (1885-1966), a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért;

1961 - orvosi: Békésy György / Georg von Békésy (1899-1972), a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért;

1963 - fizikai: Wigner Jenő / Eugene P. Wigner (1902-1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért;

1971 - fizikai: Gábor Dénes / Dennis Gabor (1900-1979), a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért;

1976 - közgazdasági: Milton Friedman (1912–2006), a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért;

1976 - orvosi-élettani: Carleton Daniel Gajdusek (1923–2008), a kuru fertőző természetének felismeréséért;

1986 - kémiai: Polányi János / John C. Polanyi (1929-), a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért;

1986 - Nobel-békedíj: Elie Wiesel (1928-2016), az erőszak, az elnyomás a fajgyűlölet elleni harcáért;

1994 - közgazdasági: Harsányi János / John C. Harsanyi (1920-2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért;

1994 - kémiai: Oláh György / George A. Olah (1927-2017), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért;

2002 - irodalom: Kertész Imre (1929-2016), a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért;

2004 - kémiai: Herskó Ferenc / Avram Hershko (1937-), a fehérjék sejten belüli lebontási mechanizmusának felismeréséért;

2023 - orvosi-élettani: Karikó Katalin, az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezésekért,

2023 - fizikai: Krausz Ferenc, az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszerekért.

Ha most még egyszer, egy picit figyelmesebben nekifutunk, akkor viszont azt is láthatjuk, hogy nagyjaink döntő többsége idehaza nem boldogult. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni - tartja a jó magyar mondás. Ha ennyire nem is vészes a dolog, de az jól látszik a perjelek utáni írásmódból vagy az eleve idegen csengésű névből, hogy a 18 magyar dííjazottból 16 csak külföldön tudott sikeressé válni, vagy már eleve oda született, mivel szülei is több esélyt láttak Magyarország határain kívül.

Persze, hogy ki számít magyarnak, az sem olyan egyértelmű. Einstein még saját Nobel-díjának elnyerése előtt egy 1922-es előadásában ezt mondta a Sorbonne-on:

Ha a relativitás-elméletem sikeresnek bizonyul, akkor Németország németnek tart engem, Franciaország pedig deklarálja, hogy világpolgár vagyok. Ha elméletem helytelennek bizonyulna, Franciaország azt mondja, hogy német vagyok, Németországban pedig kimondják, hogy zsidó vagyok.

Nos, ezt így is, úgy is kimondták, ehhez képest a díját Stockholmban a svédországi német nagykövet vette át. Einstein ekkor már régóta svájci állampolgár volt, majd 1940-ben megkapta az amerikai zöld kártyát. Vagyis - hogy az ő díjazott elméletét idézzük - a származás kérdése meglehetősen relatív.