Nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy megértsük a versek mögötti ritmust, zenét, és akár mi magunk is fabrikáljunk egy hangzatos strófát.
Költőnek ahhoz kell lenni,hogy olyan módon alkossunk verset, hogy az mindenki számára üzenetet hordozzon, aki csak elolvassa vagy meghallja. Olyan művek szülessenek, amelyek mindannyiunkhoz szólnak, érzelmeket, gondolatokat közvetítenek hosszú távon, és akár évszázadok múltán is legyen mondandója a leírt soroknak. Költemény szülessen olyan módon játszva a szavakkal, rímekkel és verssorokkal, amelyek elmondják helyettünk is azt, amit mi magunk nem tudunk megfelelően kifejezni- ehhez kell költőnek lenni.
Bárkit nevezhetünk versírónak, de költőnek aligha. Mi, magyarok, szerencsések vagyunk ezen a téren. S bár legnagyobbjaink közül már sokan nem élnek, a mai napig általános műveltségi feltétel, hogy ismerjük a nevüket és néhány versük címe se legyen ismeretlen. Ám nemcsak az elhunyt, klasszikus költőinké, hanem a kortárs magyar irodalom költőinek napja is a mai. Ők azok, akik költőként köztünk élnek, akik a napjainkról alkotott gondolataikat versben megkomponálják.
József Attila születésnapja van, a magyar költészet napja. 1964 óta ezen a napon tisztelgünk a magyar költők előtt, akik gazdagítják és bővítik szókincsünket, értéket adnak a rímbe szeredett szavaknak.
Fotó: Pixabay