Gaudeamus igiturral vette kezdetét a 34 egyházi fenntartású iskolából a mintegy 300 tanár részvételével a szervezők által tanárballagásra keresztelt demonstráció. Az egyházi iskolák pedagógusai a budapesti Deák Ferenc térről, egészen pontosan a Deák Ferenc téri evangélikus templom elól indulva a Szent István Bazilikához érkeztek meg, ahol a tömeg már ezer fősre nőtt.

A menet közben az otthon elhagyásáról szóló két gyönyörű népdalunkat, az Elindultam szép hazámból és az Elmegyek, elmegyek kezdetűeket énekelték, amelyekkel a tanári pályaelhagyásokról emlékeztek meg.

A Szent István Bazilika előtt felállított színpadon aztán Posta István, az esemény egyik főszervezője állt a mikrofonhoz, aki ismertette a tüntetés számadatait, majd azt is elmondta, hogy a tanárok római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus, babtista és metodista fenntartású iskolákból jöttek össze, de természetesen más fenntartású iskolák is képviseltetik magukat.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!
Egyházi iskolák tanárai: úgy szeretnénk, ha értünk is annyira küzdenének, mint a rezsiért

A családias és felemelő hangulatú rendezvény első felszólalója egy pályakezdő francia-történelem szakos tanárnő volt, Tóth Noémi Dalma, aki megosztotta egy kedves tanárának történetét. Ő szeretette meg vele diákként a kultúrát, mára azonban elhagyta pályáját, és inkább külföldön takarít és kertészkedik, hogy megéljen.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Erős vár a mi Istenünk! Áldás, békesség!

- Tóth Noémi Dalma ezzel a köszöntéssel kezdte beszédét, amellyel nem csak a tüntetés ökumenikus jellegére utalt, hanem egyben jelét is adta az esemény különlegességének. Ezen az eseményen a kormány politikájával szemben, annak megreformálásáért tüntettek. Többször elég markáns kritikát is megfogalmazva, mégis a kormány vállalt ideológiájának talaján állva.

Az egyházi iskolák tanárainak megmozdulása jelzi, hogy a tanárok elmúlt hónapokban kibontakozott demonstrációi meghaladták a magyar közélet szokásos bal-jobb, kormánypárti és ellenzéki meghasadtságát.

Tóth Noémi Dalma aztán elcsukló hangon azzal zárta beszédét, hogy tanára után egy diákját idézte példaként. Egyik kedves diákja ugyanis tanár szeretne lenni, és ő tudja, hogy remek tanár válna belőle, mégsem meri tiszta szívből arra bátorítani, hogy válassza ezt a hivatást, hiszen neki magának is három állásban kell helytállnia azért, hogy számláit fizetni tudja. Kijelentette, hogy azért is vesz részt ezen a tüntetésen, és azért is lépett a mikrofon elé, hogy a jövőben bátran buzdíthassa diákjait a tanári pálya választására.

Könyörgök az elő Istenhez, hogy ő vezesse a közoktatás teljes rendszerét a megújulásra!

- fohászkodott zárásként a kormánykritikus demostrációktól szintén elütő, mégis őszinte szavakkal. Következőként Kocsisné Farkas Réka szólalt fel, aki nem tanárként, hanem 4 gyermekes édesanyaként vett részt a tüntetésen. Beszédében hosszan sorolta, milyen ember is tanár, neki is vannak szükségletei, és az egyik legfontosabb szükséglete a jó munkavégzéshez a bizalom, amelyben ma a tanárok ínséget szenvednek. Kiemelte azt is, hogy az elmúlt hetek, hónapok tiltakozásai miatt sok igazságtalan vádat kapnak a tanárok, és megszólította őket, hogy ez nem igaz.

Nem vagytok szörnyetegek, de zsoldosok sem. Keserű napszámosok sem lehettek!

- emelte ki, majd pár percre félbeszakították a bazilika ünnepélyes, az esti szentmise kezdetét jelző harangjai. Majd folytatva név nélkül idézte Kövér László szavait, aki korábban kijelentette, hogy bár szükséges a tanárok béremelése, de a tisztességes pedagógusok nem a fizetésüktől teszik függővé teljesítményüket.

Napjainkban sok szó esik szuperhősökről, akiket a filmvásznokon látunk. Vannak azonban a valóságban is egy közvélekedés, akiket szuperhősöknek tartunk. Ők a szuperhős pedagógusok, akik a hivatásuknak élnek, és csak az élteti őket. Nekünk, hívőknek azonban csak egy szuperhősünk van, akit nem is így hívunk, Jézus, aki ismeri és elismeri az emberek szükségleteit

- ezen szavait komoly taps és egyetértés övezte az egyházi iskolák tanárai alkotta tömegben. Őt Mikesy András követte, aki szintén az egyik szervezője volt ennek az eseménynek. Beszédében hosszan sorolta, melyek azon a dolgok, amelyek "néha bántják":

  • hogy tanár lett,
  • hogy mások azt hánytorgatják fel neki, hogy miért nem vált pályát,
  • amikor azt hallja, hogy neki könnyű, mert annyi a szünete, és kevés a munkája,
  • amikor azt bizonygatják neki, hogy nem mindenki pedagóguspárti, és majd akkor talán fejlesztenek a sorsán, ha, és, amennyiben arra mód nyílik,
  • amikor látja, hogy épül egy új szárny, de vajon lesz-e az új termekbe pedagógus,
  • amikor azzal vádolják, hogy megvették, mert egyházi iskolában tanít,
  • amikor azzal vádolják, hogy pártpolitizál, mert tüntet.

Majd el kezdte sorolni, hogy mit szeretne többek között:

  • ha érte is küzdenének annyira, mint a rezsiért,
  • ha a vasbeton helyett a gyermekeink szívébe fektetne az ország,
  • ha a törzsi logikát felülírná az ország és gyermekeink jövőjéért való aggodalom.

Felsorolását szinte egyesével lelkes taps övezte. Zárásként a tanárokat a jövő pásztorainak nevezte, hiszen az ország jövőjét a gyermekek jelentik, így az ország jövőjének a tanárok a szolgálói. Aztán ismét Posta István következett, aki felsorolta az egyházi iskolák tanárainak 5 pontos követelését. Ezzel kapcsolatban aláírásgyűjtést indítanak, amely után felkeresik egyházi vezetéseiket, a fenntartóikat, hogy - megköszönve viszonylagos szabadságukat -, azt kérjék tőlük, hogy kéréseiket képviseljék a kormánynál.

Az esemény végén még Csepregi András, a Fasori Evangélikus Templom lelkésze vezetett imádságot, majd Lakatos Márk, a főszervező köszönte meg a részvételt. Aki a tanárok jelenlétén túl köszönetet mondott a szolgálatot teljesítő rendőröknek és a sajtó képviselőinek is. Végül pedig mivel ő nem tudja egyesével mindenkinek megköszönni, arra kérte a jelenlévőket, hogy - a szentmise béke szentartásához hasonlóan - a mellette állóknak köszönjék meg a részvételt.

A fotókat a szerző készítette.