Magyar kutatók pontosították egy időszámítás előtti napkitörés időpontját
Magyar kutatók nemzetközi együttműködés keretében pontosították egy időszámítás előtti napkitörés időpontját, amelyet korábban időszámítás előtti 660-ra datáltak, de a legújabb kutatások szerint valójában 664 nyarán történt.
A HUN-REN Atommagkutató Intézet (ATOMKI) kutatói az Arizonai Egyetem, valamint szlovák, orosz és brit intézetek kutatóival együttműködve fák évgyűrűinek radiokarbonos vizsgálatával pontosították az esemény időpontját. A kutatók szibériai lelőhelyekről, a Jamal-félszigetről és az Altaj-hegységből származó mintákat vizsgáltak, és az eredményeket összevetették német tölgyfák és japán cédrusfák korábban ismert adataival.
Az elemzések során eltérést találtak a radiokarbon jelek csúcsainak időbeli elhelyezkedésében, ami 1-2 év időcsúszásnak felel meg. Az eltérő eseményidőpontokat a szén-14 körforgásos modelljének felhasználásával sikerült összhangba hozniuk.
A Nap működése során előforduló intenzívebb időszakok, mint a napkitörések és a flerek, geomágneses viharokat okozhatnak, és a sarki fény a szokásos földrajzi szélességektől délebbre is észlelhető. Idén nyáron például még Görögországban is látható volt. Történelmi feljegyzések is szólnak ilyen intenzív naptevékenységekről, amelyek nyomai a fák évgyűrűiben kimutathatók.
Az eddig detektált események közül a legjobban dokumentált 774-775-ben történt, amelyet világszerte 34 különböző helyen mutattak ki faévgyűrűkből, az északi és a déli féltekén egyaránt. A kutatások eredményeit a Communications Earth and Environment folyóiratban közölték, további információ a HUN-REN Atommagkutató Intézet honlapján olvasható.
A napciklusok alakulását vizsgáló tudósok megállapították, hogy az átlagosan 11 évente bekövetkező napmaximum időszaka már javában tart, és a legintenzívebb napkitörések még előttünk lehetnek. A Nap aktivitási ciklusának csúcspontját jelentő maximum-állapot a vártnál korábban érkezett meg, és várhatóan még legalább egy évig folytatódik majd.