Gyűlöljük, de valahogy mégis szurkolunk neki – az év egyik legjobb sorozata lett a Ripley

Gyönyörű, csillogó, rideg, fekete-fehér képeken gyilkol a csodás olasz helyszíneken Tom Ripley. Nem először találkozunk a piti szélhámosból lett érzelemmentes gyilkossal mozgóképen, de a most a Netflixre került minisorozat mindet felülmúlja.

Eleve a képek. Olyan vidékeket és városokat, ahol minden a színekről szól, fekete-fehérben bemutatni önmagában zavart kelt, feszültséget okoz a nézőben. Az Oscar-díjas Robert Elswit kamerája minden egyes képkockát olyan kompozícióval, fényjátékkal rögzített, hogy azokat egy fotókiállítás falain is megcsodálnánk. A játékidő lehetőséget ad arra is, hogy hosszasan bemutassa a cselekvések fárasztó részleteit, mint például egy hullát lehúzni egy lépcsőházban. A látványért felelős szakemberek Hitchcockra, a klasszikus olasz filmekre, a film noir előzményekre és a Caravaggio-életmű részleteire is utalnak a sorozatban.

Steven Zaillian író-rendező munkája, a lassan hömpölygő, de végig feszült történetmesélés, a filmtörténeti és művészettörténeti utalások, valamint a szereplők kiválasztása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a sorozat az utóbbi idők egyik legjobbjává váljon. Patricia Highsmith 1955-ös regényéből már több adaptáció is készült, például az emlékezetes A tehetséges Mr. Ripley, de ez a sorozat új megközelítést ad a történetnek. Andrew Scott, aki a címszereplőt alakítja, bár a regényben leírt karakterhez képest idősebb, mégis kiválóan hozza a félelmetesen érzelemmentes pszichopatát.

A történet szerint Tom Ripleyt egy dúsgazdag milliárdos bízza meg, hogy hozza haza Olaszországból a fiát, Dickie Greenleafet. Tom, aki soha nem találkozott a fiúval, elvállalja a megbízást a költőpénz és az olasz út lehetősége miatt. Dickie-t Johnny Flynn alakítja, aki az aranyifjak életét éli Atraniban, de nem tud annyira ellenszenves lenni, mint Jude Law a korábbi filmben. Tom a történet során minden szélhámos-tehetségét beveti, hogy Dickie-vé váljon, és ebben nem zavarják érzelmek vagy lelkiismeret.

A sorozatban zavaró szereplők is feltűnnek, mint Dickie barátja vagy Marge, illetve Ravini felügyelő, akiket Tomnak ki kell iktatnia. A sorozat végére Tomnak sikerül elérnie, hogy miközben gyűlöljük a tetteiért, mégis szurkolunk neki. A sorozat stílusát nehéz meghatározni, hiszen több műfaj elemeit is magában hordozza, de kétségtelenül magával ragadó.

A sorozat lezáratlan befejezése és a fogadtatása alapján nem lenne meglepő, ha hamarosan érkezne az új évad. Alig várjuk.