Eltörli-e a pápa a cölibátust? - beszóltak a pápának a jezsuitáknál
A budapesti Párbeszéd házában három jezsuita szerzetes, Horváth Árpád, Koronkai Zoltán és Nevelős Gábor bújtak Ferenc pápa bőrébe, hogy a száznál is több beküldött kérdésre választ adjanak. Ezek között kiderült az is, hogy a Szentatya azért látogat ismét Magyarországra, hogy ráragadjon a magyar akolszag, vagy hogy ha nem papnak állt volna, akkor tangótáncos lenne. De kiderült az is, hogy Ferenc pápa feltehetően bátorítani a magyar egyházat, hogy társadalmi-politikai kérdésekben többet szólaljon meg, és hogy nem szereti különösebben, ha kezet csókolnak neki.
A pápalátogatást megelőzve rendhagyó beszélgetéssel készült a Szólj be a papnak! közössége. Az általában felekezet közi és civileket is felsorakoztató viták helyett három szerzetest faggattak száznál is több megküldött kérdésről hívők és nem hívők, személyesen és az interneten keresztül a jezsuitákhoz tartozó Párbeszéd házában Budapesten.
A Szólj be a pápának! címmel meghirdetett eseményen
Horváth Árpád, Koronkai Zoltán és Nevelős Gábor jezsuiták bújtak Ferenc pápa bőrébe, és válaszoltak a kérdésekre.
Nevelős Gábor azt is megígérte, hogy a számára legjobban tetsző kérdést majd személyesen is felteszi a Szentatyának, amikor a jövő heti látogatás alkalmával lesz módja találkozni vele.
Az esten villámkérdések és mély dilemmák váltogatták egymást, és bár a társadalom egészét is foglalkoztató szorongató problémák megoldása most sem született meg, kicsit közelebb kerülhettek az egyházhoz azok, akik csak a médiából néha napján találkoznak vele, és nem utolsósorban talán Ferenc pápa lelkiségét is jobban megismerhettük.
A sokszor név nélkül és az internet homályából érdeklődők nem bántak mindig kesztyűs kézzel a pápával. Volt, aki arra volt kíváncsi,
- pápa-e egyáltalán, hiszen egyes elképzelések szerint (miért is ne volnának ilyen elképzelések?...) nem is érvényesen szentelték Péter utódává;
- mikor fog végre bocsánatot kérni az egyház által rengeteg elkövetett bűnért;
- liberális vagy konzervatív;
- miért nem csak a hívek tartják el az egyházat, miért támogatja azt az állam;
- nem az volna-e a helyes válasz a gyermekek ellen elkövetett egyházi visszaélésekre, ha eltörölnék a cölibátust?
A három jezsuita tisztességgel igyekezett helytállni a több négy nagy témakör (társadalmi-világnézeti, politikai, teológiai és a magyar egyház) köré csoportosított kérdések tengerében.
Arra a kérdésre, hogy a válaszoló magyar jezsuiták tolmácsolásában mi az egyház legsürgetőbb feladata a pápa szerint Koronkai Zoltán azt emelte ki, hogy az egyház legyen sokkal inkább misszionárius, míg Horváth Árpád a spiritualitás fontosságát és az elmélyült Jézus-kapcsolatot hangsúlyozta.
A német püspökök homoszeuxális párok megáldására vonatkozó javaslatával kapcsolatban a magyar egyházi valósághoz képest nagyon békülékeny választ adtak a magyar atyafiak. A pápaként Horváth Árpád arról beszélt, hogy valóban, az egyház ügyelni akar arra a látszatra, hogy az azonos nemű párok kapcsolatát ne nevezze házasságnak, ettől függetlenül a megáldás az teljesen más kérdés.
Megáldunk űrhajókat, iskolatáskákat, tornatermeket, embereket mégsem vagyunk hajlandók?
Nevelős Gábor pedig a pápa bőrébe bújva azt a dilemmát vetette fel, hogy annyi sok minden történik a világban, amit megengedhetetlennek kellene tartanunk, mégis megtörténik, ehhez képest megengedhetetlennek nevezni, hogy két ember kapcsolatára egy pap mondjon áldást? Ferenc pápa talán inkább azokkal keresné a közös nevezőt, akiket ez a felvetés megbotránkoztat.
A cölibátus esetleges eltörlésével kapcsolatban a szerzetesek hitet tettek amellett, hogy Ferenc pápa értéknek tartja ezt a gyakorlatot. Koronkai Zoltán ugyanakkor kiemelte, hogy a papi nőtlenség nem dogma, és ha
úgy hozná a Lélek, akkor Ferenc pápa alávetné magát annak az akaratnak, hogy módosítsák ezt a szabályt.
A gyermekekkel szembeni visszaélések és a cölibátusi mivolt közti kapcsolat felvetését Horváth Árpád határozottan visszautasította, és azt butaságnak nevezte. Ferenc pápa bőrébe bújva kikérte magának, hogy őt potenciális pedofilnak tartsák, és ezt bűnös csúsztatásnak nevezte. Azt azonban mindannyian kiemelték az este folyamán, hogy Ferenc pápa nagy hangsúlyt fektet az egyházi visszaélések elleni küzdelemre és azok mind széleskörűbb feltárására.
Pető Attila nagy médiafigyelmet kapó ügyére is rákérdeztek az érdeklődők a magyar jezsuitákként megszólaló Ferenc pápától. Ott Horváth Árpád kissé áldozathibáztató válaszba csúszott, mondván ne akarjon magának valaki erőszakkal igazságot szolgáltatni, amelyre Koronkai Zoltán azonban úgy válaszolt, hogy az egyház abban az ügyben (amelyről a frisshirek.hu-n is beszámoltunk) járhatott volna el irgalmasabban is, és később meg is bánták az érintettek kemény szívűségüket.
A homoszexuálisokkal kapcsolatban azonban Horváth Árpád nyilatkozott meg nagyon nagylelkűen, megismételve Ferenc pápa kérdését:
ki vagyok én, hogy elítéljem őket?
Horváth Árpád azt hangsúlyozta, hogy ebben a témakörben az a megrendítő, hogy sok homoszexuális ember ugyanúgy Jézus arcát keresi, mint bármelyikünk, nekik is lehet élő kapcsolatuk az Istennek,
és az egyháznak nem az a dolga, hogy ítélkezzen, hanem hogy megerősítse az embereket abban a hitben, hogy Jézus nem azért jött, hogy bántsa őket, hanem hogy megmentse.
A politikai kérdéseket illetően kevéssé voltak szókimondóak a szerzetesek, igaz, éppen arról is szó esett, hogy az egyház mint a legősibb folyamatosan létező intézmény a diplomácia területén komoly tapasztalatokra tett szert. Ez a diplomatikus óvatosság hatotta át a napi politikát is érintő válaszokat.
Ezzel együtt Koronkai Zoltán először a saját nevében, majd a pápa nevében is hitet tett amellett, hogy az egyház útja a bátor kiállás útja.
Az embermentő majd a Rákosi-rendszer börtönét is megjáró, szintén jezsuita Kerkai Jenő példájába kapaszkodva mondta azt Koronkai Zoltán, hogy szerinte többet és bátrabban kellene a hitét megvallania és az igazságot képviselnie az egyháznak, és szerinte Ferenc pápa is ezt mondaná.
Az esemény végén a számos kérdés után Ferenc pápát is hagyták szóhoz jutni. A három jezsuita szerzetes pár gondolatsort és üzenetet választott ki a Szentatyától, amelyeket kinyomtatva szét is osztottak a jelenlévők között, és amelyekben Ferenc pápa tett fel nekünk kérdéseket, és fogalmazott meg buzdítást.
A kiemelt képet a szerző készítette.