A magyar labdarúgás problémái: régi diagnózis, változatlan tünetek
A magyar labdarúgás hiányosságai nem új keletűek, és a fiatal tehetségek külföldi tapasztalatai is csak megerősítik a régóta ismert problémákat.
Június elején Kern Martin, a 18 éves utánpótlás-válogatott labdarúgó, a Puskás Akadémiától az osztrák Sturm Graz csapatához szerződött. A Nemzeti Sportnak nyilatkozva Kern elmondta, hogy az osztrák klubnál minden edzés rendkívül kemény és intenzív, és hogy a fizikai teljesítményben, valamint az intenzitásban érezhető a legnagyobb különbség a magyarországi gyakorlatokhoz képest.
A magyar labdarúgás akadémiai rendszerének hiányosságai nem csak Felcsúton, hanem az ország többi részén is érzékelhetőek. Szűcs Tamás, aki a Honvédtól a dániai Koppenhágába igazolt, hasonló tapasztalatokról számolt be, hangsúlyozva, hogy a külföldi edzések intenzitása és a magasabbra tett léc jelentős a fejlődés szempontjából.
A probléma nem új: már a 1980-as években is ismert volt, hogy a külföldi labdarúgás milyen eltérő a magyarországitól. Pálfalvi Gábor 1985-ben megjelent könyvében a külföldre szerződött magyar játékosok is beszámoltak arról, hogy Európában mennyire más a profi foci világa.
Koritár Ferenc, aki 1982-ben Ausztráliában próbálkozott szerencsét, már akkor is megállapította, hogy az edzések intenzitása jelentősen eltér a magyar gyakorlattól. Ausztrália azóta jelentős fejlődésen ment keresztül, és 2006-ban már a világbajnokság nyolcaddöntőjében szerepelt a válogatottjuk.
Tajti Mátyás, aki a Felcsútról a Barcelona akadémiájára szerződött, szintén hangsúlyozta az intenzív edzésmunka fontosságát, amely szerinte hozzájárul a játékosok gyorsaságához és pontosabbá válásához.
A magyar labdarúgás problémái tehát régóta ismertek, és a fiatal tehetségek külföldi tapasztalatai is csak megerősítik, hogy a hazai edzésmunka intenzitása és minősége elmarad a nyugat-európai szinttől. Az edzések intenzitásának növelése nem pénz kérdése, hanem egy átfogó koncepció és követelményrendszer hiányának következménye.