Ha csak az Eb-múlt számítana, már adhatnánk Angliának az aranyérmet!

Eljött a nap, amire egy hónapja vártunk: a június 14-i nyitómérkőzés után vasárnap este a finálét rendezik meg a németországi labdarúgó-Európa-bajnokságon. A spanyol és az angol válogatott finoman szólva is ellentétes utat járt be a berlini döntőt megelőzően, és bár előbbi egy újabb arannyal rekorder lehet, ha csak az Eb-múlt számítana, már adhatnánk is a címet utóbbinak!

A spanyolok elképesztő lendülettel masíroztak rögtön a torna elejétől fogva, de az idő múlásával az is feltűnhetett, hogy mintha kezdenének kifáradni. A negyeddöntőig talán az egész Eb-mezőny leginkább lehengerlő teljesítményét láthattuk a gárdától. A vb-bronzérmes horvátok (3–0) és az Eb-címvédő olaszok (1–0) elleni siker után a B csapat megverte Albániát (1–0), majd Georgia ellen Robin Le Normand öngóljára néggyel feleltek elöl, így négy siker és 9–1-es gólkülönbség volt a mérleg. A németek ellenni előrehozott fináléban kis híján ráfizettek a visszaállásra, de Mikel Merino fejese továbbjutást ért (2–1), a franciák ellen pedig nagyjából öt perc fölény fordítást, és fináléba kerülést (2–1) eredményezett.

Amikor június 16-án, Gelsenkirchenben megtekintettük a világ legértékesebb keretével bíró Eb-favorit angolok szerbek elleni nyitányát, a korai előny megtartása után magas szinten űzött minimalizmussal múlták felül Szerbiát. A dánok elleni visszaállás már nem fért bele (1–1), a szlovének ellen egy újabb nézhetetlen meccs (0–0) következett, miközben már arról szóltak a hírek, hogy olyan rossz erőnléttel érkezett a csapat, hogy alapozást kellett levezényelni a csoportkör során. Szlovákia ellen az első félidei rettenet után úgy festett, hogy hiába jött el a fordulat, mígnem a 95. percben Jude Bellingham hosszabbításra mentett ollózásával, hogy ott Harry Kane fejese rögvest döntsön (2–1 – h.u.), és bár a játék Svájc ellen sem volt extra, a hajrában kapott gólra jött a gyors válasz, és a büntetőkkel továbbjutottak (1–1, 5–3).

Spanyolország az 1964-es viadalon Magyarországot ráadásban 2:1-re legyőzve harcolta ki első döntős szereplését, a Szovjetunió 2:1-es megverésével pedig az aranyérmét. Ehhez képest 2008-ig csupán egy vesztes finálét jegyezhettek fel az együttes neve mellé, és mindenki legyintett a gárdára, hogy szépek az utánpótlásban és klubszínekben elért eredmények, de felnőtt szinten úgyis képtelen nyerni bármit. Hogy aztán jöjjön a labdarúgás történetének legdominánsabb időszaka, két Eb-arannyal és közte egy világbajnoki címmel... A mostani így az ötödik döntője lesz az eddig 3–1-gyel álló együttesnek, amelyet a (nyugat)németek csak több ezüstérmük (3 arany, 3 ezüst) előznek meg az örökranglistán. Vagyis egy újabb sikerrel Spanyolország válhat az éllovassá.

Az 1966-os világbajnok Angliának ezzel szemben 2020-ig (pontosabban a koronavírus-járvány miatti halasztás miatt 2021-ig) egy darab döntőt sem sikerült összehoznia. Legutóbb a részben hazai rendezésű viadalon ez már összejött, de büntetőkkel kikapott Olaszországtól, így továbbra is az első aranyára hajt. Az is igaz ugyanakkor, hogy a mostani fináléval történelmi tettet hajtott végre a gárda, hiszen korábban senki sem tudott három év alatt kétszer is Eb-döntőbe jutni...

A két nemzet eddig 27 mérkőzést játszott egymással, ezeken az angol válogatott áll jobban, 14 győzelem és három döntetlen mellett tíz vereség a szempontjából a mérleg. Érdekesség, hogy a futball alapítói ellen kezdetben az ibériai gárda eredményesebb volt, az első hat fellépésből hármat is megnyert, közte az 1950-es világbajnoki csoportmeccsel, ami vb-bojkottját megszakító favorit kiesését is jelentette egyúttal. Az 1960 májusi 3:0-s spanyol felkészülési siker után viszont több mint 20 éves átok jött, Anglia mind a hét meccsét megnyerte, közte az 1968-as Európa-bajnokság negyeddöntőjének két meccsével, aminek köszönhetően ki is jutott a négyes döntőre – más kérdés, hogy Jugoszlávia a hajrában megtréfálta (0:1), és csak a bronzérem jött össze a szovjetek legyőzésével (2:0). A remek angol széria az 1980-as Eb csoportkörével zárult, igaz, a 2–1-es siker csak arra volt elég az olaszok és a belgák 0–0-ja, és így 4-4 pontja miatt, hogy Anglia (3) és Spanyolország (1) is kiessen.

Egészen hasonló volt a forgatókönyv két évvel később a spanyolországi vb második csoportkörében, ott a 0–0 miatt az NSZK (3) húzta be a csoportot a kétszer ikszelő angolok (2) és a spanyolok (1) előtt. Az 1996-os Európa-bajnokságon már Anglia volt a házigazda, a negyeddöntőben pedig ismét a spanyolok fölé kerekedett: gól nélkül 120 perc után Fernando Hierro és Miguel Ángel Nadal (Rafael Nadal nagybátyja) is kihagyta a büntetőjét, míg a hazaiak részéről Alan Shearer, David Platt, Stuart Pearce és Paul Gascoigne is eredményes volt (0–0 – 4–2). A 2000-es évek első évtizedében három sikerrel és kapott gól nélkül kozmetikáztak a spanyolok, legutóbb a 2018-as Nemzetek Ligája csoportkörében viaskodtak egymással: akkor az ibériaiak 2–1-re fordítottak Londonban, Sevillában viszont 0–3-ról már nem jött össze ugyanez (2–3), így az angolok jutottak a négyes döntőbe, ahol a hollandoktól elszenvedett ráadásos vereség után tizenegyesekkel megverték Svájcot a bronzéremért.

Vagyis összegezve a dolgokat: a világbajnokságokon Spanyolország egy győzelemmel és egy döntetlennel áll, az Eb-ken viszont mind a négy alkalommal az angolok nyertek (egyszer büntetőkkel), és a Nemzetek Ligájában is a „háromoroszlánosok” jöttek ki jobban, vagyis az UEFA-sorozatokban egyértelmű a fölény.

Egy viszonylag ismeretlen név, Francois Letexier lesz a németországi Európa-bajnokság berlini döntőjének játékvezetője. A 35 éves francia bíró a németországi viadalon a horvát–albán, a dán–szerb és a spanyol–grúz meccseken ténykedett. A spanyolok 4–1-re megnyerték a nyolcaddöntőt, így ebben bizakodhatnak az angolok elleni finálé előtt, de van okuk erre az angoloknak is: Letexier volt ugyanis egy éve a Manchester City–Sevilla európai Szuperkupa-meccs játékvezetője. Ezen a találkozón az angolok 1–1 (csak nem véletlen az az öt tipp...) után tizenegyesekkel nyertek a spanyolok ellen, a mérkőzés legjobbjának a hollandok elleni elődöntőn gólpasszt adó Cole Palmert választották meg, aki a BL-győztes gólját jegyezte.

A finálé után Palmer a Chelsea-hez igazolt, az idényt pedig 27 góllal és 15 gólpasszal zárta. Érdekesség, hogy a fiatal futballista tavaly az U21-es Európa-bajnokságon aranyérmes lett Angliával, a döntőben 1–0-ra legyőzve Spanyolországot – Palmer gólpasszt adott a fináléban, ahogyan a hollandok elleni elődöntő ráadásában is...

Labdarúgó-Európa-bajnokság 2024, döntő:

Spanyolország–Anglia 21.00 (Tv: M4 Sport, percről percre frissülő szöveges tudósítás az Indexen).

Berlin, Olimpiai Stadion. V: Letexier (francia)

A várható kezdőcsapatok

Spanyolország: Simón – Carvajal, Le Normand, Laporte, Cucurella – Rodri, Fabián Ruiz – Yamal, Olmo, N. Williams – Morata. Szövetségi kapitány: Luis de la Fuente

Anglia: Pickford – Walker, Stones, Guéhi – Saka, Mainoo, Rice, Trippier – Foden, Bellingham – Kane. Szövetségi kapitány: Gareth Southgate

(Borítókép: Harry Kane és Jude Bellingham 2024. július 10-én. Fotó: Friso Gentsch / picture alliance / Getty Images)

Meccsösszefoglalók, riportok, interjúk, podcastok, videók, érdekességek – minden egy helyen, minden az Indexen!

Böngéssze az Index Európa-bajnoki mellékletét, ahol a cikkek mellett megtalálja a menetrendet, a csoportok állását, a játékoskereteket, a csapatleírásokat és a helyszíneket is! Tartsanak velünk egy hónapon át, hiszen helyszíni tudósítóink rendszeresen exkluzív tartalmakkal jelentkeznek Németországból!